A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

„Ha pedig azt kérdezed, hogy miként rokonok (a gótok) és a gepidák, néhány szóval elmagyarázom. Emlékezzél vissza, hogy én már kezdetben elmondtam, hogy a gótok Bérig királyukkal Skandza sziget belsejéből jöttek ki, s csak három hajóval keltek át az óceán innenső partjára, azaz Gotiscandzába. Ezen három hajó közül az egyik, mint gyakran megesik, megkésett s a népnek nevet adott. Az ő nyelvükön ugyanis a lusta annyi, mint „gepanta". így történt aztán, hogy idővel ebből a korholásból a szó elromlása folytán a „gepida" elnevezés keletkezett. Mert az kétség kívüli, hogy ezek is a gótok törzséből erednek; mivel azonban, mint mondtam, a gepanta valami lustát, késlekedőt jelent, abból alkalmas korholaskent a gepidák neve keletkezett, amit nem is tartok éppen költött dolognak, ugyanis nehézkes szelleműek és testmozgásuk lomha." Jordanes, gót származású püspök, népe történetéről készített munkájában írta ezt a néhány, a gepidákat nem éppen dicsérő mondatot.

1 Függetlenül a gepidák iránt megnyilvánuló ellenszenvétől, a történetíró néhány fontos adatról tájékoztatta az utókort. Bár ez a munka jó néhány évszázaddal az itt leírt események után született (i. sz. 551ben),

2 de még az idő tájt is minden érdekelt számára nyilvánvaló volt az a tény, hogy a gótok és a gepidák eredete közösen keresendő: közös őshazájukból „együtt jöttek elő", de a gepidák valahol, valamikor „megkéstek". A Jordanes által megőrzött hagyomány szerint tehát a gepidák a később három részre szakadt gót nép egyik eredeti alkotórészét jelentették, s ennek alapján kérdéses, hogy az őshazában egyáltalán önállóak lehettek-e, hiszen a fent idézett „három hajó népének" egyetlen, közös királyát említik csak, név szerint Beriget. Ami a gepidák nevének eredetét, jelentését illeti, a kutatás nem osztja Jordanes véleményét. A lentebb idézendő görög és latin nyelvű forrásokban, az angolszász hősi énekekben (Beowulf, Widsith), az itáliai langobard településterület gepida faluneveiben egyaránt megőrződtek a nép nevének eredeti alakjai, s ezekből a nyelvészek az eredeti „Gíbidoz" alakot következtették ki. A nép önelnevezése a „geba" (adni) szótőből származik, „(Istentől) megajándékozottat" vagy „adakozót, bőkezűt" jelent, tehát ezt a szokásos öndicsérő jellegű önelnevezést torzították a gótok gúnynévvé, s a későbbi források is ezt a névalakot őrizték meg.

3 A fentebb leírt eseményekkel egykorú, megbízható források (Strabon, id. Plinius, Tacitus, Ptolemaios) alapján a gót törzsek őshazája a Keleti-tenger déli partvidékére lokalizálható. Ami a mai értelemben vett Skandináviából (pontosabban a Skandinávfélszigetről és Gotlandról) való eredeztetésüket illeti, az összegyűjtött régészeti adatok ennek a feltevésnek ellene mondanak: az időszámításunk kezdete körül, illetve az ezt követő időszakban ugyanis nincsen régészeti nyoma nagyobb, Skandináviából a Keleti-tenger déli partjára történő bevándorlásnak. A gepida őstörténet rekonstruálását megnehezíti vagy majdnem lehetetlenné teszi az a tény, hogy a fent hivatkozott ókori szerzők a gótokról (illetve gót népekről) beszélnek, a gepidákat külön nem említik, s ismét csak a késői és elfogult forrás, Jordanes az egyedüli, aki művében megjelöli a gepidák legkorábbi szállásterületét. Ezt írja: „...a gepidák tehát ekkor Spesisben egy szigeten laktak, amelyet a Visztula folyam 13