A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

gázlói környékeztek s korai nyelvükön Gepedoiosnak hívtak".

4 A lengyel kutatás szerint az itt leírt terület ma is a környezetétől jól elkülönülő természetföldrajzi egység, nevezetesen a Visztula-torkolat mocsaras alföldje és az ettől keletre húzódó Elblag-i magaslat környéke. A szűkös és ellentmondó írásos források mellett tehát döntő szerepe van az említett terület régészeti kutatásából nyert adatoknak. Szerencsére az elmúlt évtizedek eredményei alapján már jól körvonalazható az a császárkori régészeti kultúra, amelyben a gótok és a velük rokon népek (a gepidákon kívül a rugiakat és a lemoviakat is ide sorolják) leletanyaga meghatározható: nevezetesen a Wielbark/Willenberg-kultúra. Területe magába foglalja Pomerániát és a Visztula alsó folyását körülölelő síkságot is. Ez a kultúra egyértelműen helybéli eredetű, a késő vaskori Oksy

wie/Oxhöft-kultúra egyenes folytatása. A Wielbark-kultúra korai fázisa (ún. Lubowidz-fázis, a relatív kronológiában Bl, B2 szakasz, i. sz. 10-140) a régészeti leletanyag szempontjából olyannyira egységes, hogy nem tudnak területi csoportokat elkülöníteni benne (1. kép). Ebből következik, hogy a Visztula-torkolat környékén régészeti szempontból nem körvonalazható megnyugtatóan az a terület sem, ahol a gepida őshazát Jordanes megjelölte.

5 A Wielbark-kultúra temetői mára jól ismertek;

6 jellemző rájuk az ún. birituális temetkezés, azaz hogy a temetőikben együtt, egymás mellett találhatók a hamvasztás után és a csontvázasán eltemetett emberek maradványai, tehát a két rítus egy időben volt szokásban. Míg a női temetkezések ékszerekben, egyéb tárgyakban gazdagabbak, addig a férfiakat jóval szegényesebben temették el, s fegyvereiket szinte soha sem helyezték melléjük a sírba. A Wielbark-kulturát Skandináviához csak egy nem túl gyakran alkalmazott temetkezési szokás kapcsolja. Egyes temetőkben ugyanis kövekkel körberakott, illetve megalapozott halomsírokat és feltehetőleg rituális célokat szolgáló kőköröket találtak; a lelőhelyek alapján ezeket a temetőket Odry-Wesiory-Grzybnica típusúaknak nevezik. Mivel azonban ez a temetőtípus a Wielbark-kultúrában nem körülhatárolható területen, hanem szórtan jelentkezik, és ezeknek a temetőknek a leletanyaga semmiben sem különbözik a kultúra többi temetőjétől, ezek nem tekinthetők különálló, talán Skandináviából bevándorolt etnikum emlékének.

7 1. kép A női viselet elemei a Wielbark-kultúrában az időszámítás kezdetétől kb. 220-ig (TEMPELMANN-MACZYNSKA 1988. alapján) 14