A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Gallina Zsolt: A gepidák hitvilága

den idők előtt lett teremtve. Az ariánus eretnekséget a nikaiai (niceai) zsinaton ítélték el 325-ben. Később azonban ismét erőre kapott és hivatalos vallássá is vált a birodalom keleti felében, Constantius (337-361) és Valens (364-378) császárok alatt. Az arianizmust véglegesen a 381-es konstantinápolyi zsinat ítélte el. Az arianizmus maga is több pártra bomlott, léteztek egészariánusok (anomoiok), akik szerint a Fiú nem hasonló az Atyához, és a szemiariánusok, akik véleménye szerint a Fiú lényege szerint hasonló (homoiousziosz) az Atyához. A középpárt az Atya és a Fiú közötti általános hasonlóságot vallotta.

40 Az arianizmus germánok közötti terjedésének az lehetett az oka, hogy e teológia rangsorba, leszármazási rendbe helyezte az isten megnyilvánulásait (Gloria patri per ßlium in spiritu sancto - Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben), vagyis szinte megbontotta a monoteizmus egységét. Bár eredetileg szigorúan a politeizmus ellen és a monoteizmus védelmében alakult ki, de az Atya és Fiú különválasztásával mégis két istent „teremtett" a germánok számára. Jézus Krisztus istenségét nyíltan nem tagadta, de az Atya alá helyezte. Ez az elképzelés közelebb állt a többistenhitű ősi valláshoz, mint a Nicaeanum (katolicizmus) hitvallása. A germánok arianizmusa azonban némiképp eltért Arius eretnekségétől. A régi hit válságával és az új vallás fokozatos átvételével két isten maradt: az Atya és a Fiú. A Fiú nagyobb jelentőséggel bírt, annak ellenére, hogy az Atya teremtettje volt. Egyesek Freyr istennel, a béke, az állatok, a növények és a termékenység istenével azonosították. A germán arianizmus azonban végső soron átvette a Szentháromság tanát is. A legnagyobb isten az örök nyugalomban levő, teremtő Atya. A hatóerővel a Fiú-Úr rendelkezett. Mellettük létezett az Atyától a Fiú által kreált (született) Szentlélek. A fenti istenek egyben hierarchiát is képeztek. Az Atya emberek által nem érzékelhető, az emberi élet történéseibe már nem avatkozik bele (Deus otiosus). A Fiú, a mi Urunk, az emberi életben tevékeny, mindent irányító, de nem teremtő és nem öröktől fogva létező. О volt a Bölcs, a Tanító és a Harci vezető is egyben.

41 Ez a Fiúképzet azonban nagyon közel állt Odin/Wotan/Wodan tulajdonságaihoz is. A különböző germán népek közötti arianizmusról Prokopiosz tudósított. Szerinte a keleti és nyugati gótok, vandálok, gepidák Arius tanítását követték.

42 AIV-V. században több germán nép (vizi- és osztrogótok, vandálok, burgundok, rugiak, szvébek, herulok, szkírek) körében elterjedt az arianizmus.

43 A vizigótok között szórványosan már a III. században terjedni kezdett a kereszténység. A gót származású Ulfilast (Wulfila) 341-ben ariánus püspökké szentelte Eusebios félariánus nikodémiai püspök. Egy részük már a 340-es években ariánus hitre tért Ulfilas tanítása és bibliafordítása alapján. E kivonatos, gyakorlati célt szolgáló Szentírás fordítás a germán népek közötti keresztény igehirdetés fontos eszköze lett. Az Al-Duna környékén letelepedő vizigótok Valens császár (364-378) uralkodása alatt vették át az ariánus eretnekséget. Ennek a szervezett egyháznak az V-VII. század folyamán főbb jellemzői a következők voltak: az istentiszteletet nemzeti nyelven folytatták. A gót nemzeti egyház államegyház volt, az egyház vezetésében a döntő szó a törzsi vezért, később a fejedelmet illette meg. A papságot katonalelkészként a törzsek szerinti katonaalakulatokba osztották be. A püspökök és papok az egyes katonai vezetőktől, előkelőbb uraktól függtek. Lassan kialakult a sajátegyházi jogrendszer (Eigenkirchenrecht) és az államegyháziság (Landeskirchentum). A földesurak birtokaikon templomokat alapítottak és papokat neveztek ki. Az ariánus egyház így erősen nemzeti színezetet nyert 99