A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Cseh János: Régészeti adalékok egy zagyva-parti gepida településről. (Falusi parasztgazdaságok a Tisza mentén az V–VI. század fordulóján)

munkahelyek, műhelyek voltak - ezt ma már aligha lehet eldönteni. Ismereteim alapján a Gepida Királyság területén nem is igen kerültek napvilágra ilyenfajta vermek, igaz ugyan, maga a telepjelenség sem nagyon gyakori.

10 EDÉNYÉGETŐ (FAZEKAS-) KEMENCE, MŰHELY A GEPIDA TELEP NYUGATI PEREMÉN (XXIV. FELÜLET 1. OBJEKTUM) A kézműves (kasja-íazekas) munkahelyét 1987 szeptemberének utolsó napjaiban tártam föl. Az objektum - ahogyan általában az ilyenfélék - három részből állt: az égetőkemencéből, a munkagödörből és a kettőt összekötő tüzelőcsatornából. A kemence (auhns) a déli oldalon helyezkedett el. Szabályos kör alakú volt, 125-130 cm átmérőjű. Szerkezetére jellemző, hogy az edénytartó rostélyt nem kerek perforációkkal törték át, hanem rozetta-, illetve küllőszerűen sorakozó hosszúkás-ovális nyílásokkal. Ezt a rostélyt középen kör alakú agyagtömb tartotta, a vörösre égett oldalfalnál pedig peremre támaszkodott. A kemence alja 45-50 cm mélyen húzódott. Az ovális átmetszeni tüzelőcsatorna 100-130 cm hosszan futott, úgy torkollott a kiszolgáló gödörbe. Ez igen érdekes, L-formájú volt, 40 cm és 65 cm mélységű. A tüzelőnyílás előtt, attól jobbra ovális mélyedésre leltem, melyet nyilván a kikotort, elégett tüzelő ideiglenes tárolására használtak (8-9. kép). További érdekességként említem, hogy a gödör töltelékföldjében - többek sorában - kisméretű, szabad kézzel formált bögre jött napfényre, majdnem teljesen épen (Id. 12. kép 2). Az Alcsi határrészen előkerült fazekasműhely igen különleges, mondhatni kuriózum úgy az V-VI. századi gepida régészeti emlékanyagban, mint a római kort, mint a népvándorlás kor egyéb időszakait tekintve. Emiatt kell nyomatékosan hangsúlyozni, hogy kibontása nyugodt, zavartalan körülmények közepette zajlott, ennélfogva hitelességéhez nem férhet kétség. Megjegyzendő, akkor már ismertem a szelevényi kemencét, amely ugyan másféle volt, de némi ponton mégiscsak kapcsolódott a Szolnok mellettihez. A kuriozitás kezdődik azzal, hogy perforációja küllőre emlékeztető, folytatódik a rostély-alátámasztással, azaz a különálló, centrális „köldökkel", s zárul a munkagödör formájával. A közép-tiszai régióban mindent egybevéve három (illetve, ha a hun koriakat is ideszámítjuk, hat) edényégetésre alkalmas kemence került napvilágra. Általában kör-perforációs kerámiatartó rostéllyal és a hátsó oldalból induló támfallal, tehát kétosztatú formában (Szelevény-Sweigertanya, Kengyel-Baghy-homok, valamint Kengyel-part-I. és III.).

11 BESIMÍTOTT DÍSZÍTÉSŰ ASZTALI EDÉNYEK FRAGMENTUMA ÉS REKONSTRUKCIÓJA (XVI. FELÜLET 15. OBJEKTUM, XII. FELÜLET 147. OBJEKTUM) Annak ellenére, hogy a két keramika ugyanabba az edénycsoportba tartozik, anyagukban meglehetősen eltérnek egymástól (10. kép 1-2). Éspedig annyiban, hogy a gömbös testű bögre igen finom, jó minőségű agyagból korongolt és felülete is (a díszített sáv kivételével) gondosan polírozott. Állaga, azaz kiégetettsége - részint a fönti sajátosságokból következően - keményebb. A másik készítmény, a bikónikus tálka, illetve csésze érdes, az agyag valószínűleg homoktartalmú (vagy olyan benyomást keltő, de lehet, nem szándékos hozzákeverésből adódóan), s polírozása sem markáns, ha ebben az esetben egyáltalán beszélhetünk erről. Közös a két edénykénél 49