A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Nagy Margit: A gepida királyság (454–567)

1. kép A gepida királyság területe 490-567/568 között (BÓNA 1984. 304-305. lapok közötti térkép részlete) lemondtak Sirmiumról, és Elemund királyuk idejében valószínűleg békés kapcsolatokat építettek ki az itáliai keleti gót királysággal. A VI. század első évtizedeiben az Al-Duna vidékére új betelepülők költöztek: a Pannónia északi határánál a langobardok által levert és hazátlanná vált herul nép egy része, akik a gepida királyság alattvalói lettek. A langobardok királya, Wacho, aki a Dunántúl északi területeinek elfoglalásával a gepidák szomszédságába került, Ostrigotót, Elemund gepida király leányát vette feleségül. A két nép kapcsolata kezdetben békésnek mutatkozott. A gepida királyság Nagy Theodorik halála után próbálkozott ismét Sirmium ' elfoglalásával. Vállalkozásukat azonban csak a bizánci császárság 535 júniusában a gótok ellen indított háborújának kezdetén kísérte siker. A gepida királyi központ ekkor újból Sirmiumba került. I. Justinianus császár (527-565) a jogtalan területfoglalás következményeként megszüntette a gepidák számára eddig fizetett évjáradékot, ugyanakkor elismerte a langobardok dunántúli foglalásait, ezzel a két nép közül az új beköltözőket, az egyelőre kevésbé veszélyes langobardokat támogatta. 32