Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Cseh János: Római kori településtörténeti kutatások Kengyel határában

6. lelőhely A 5. lelőhelytől déli irányban, attól néhány száz méter távolságra található ez a régészetitopográfiai pont, a Csorcsány-érnek ugyanazon az oldalán. Kiterjedése alig meghatározható (kb. 50x50 méter). Pár darab szürke és téglaszínű, korongolt finomkerámia mutatta csupán, hogy itt egy szarmata település lehetett. Az I-V századi kárpát-medencei szarmata településterület északi régiójához tartozó KözépTisza vidéken (jobban mondva Jász-Nagykun-Szolnok megyében) mindent összevéve öt olyan lelőhelyről tudunk számot adni, ahol az egykori földfelszínre épített, fölmenő falú épületek valamiféle nyomait dokumentálta a régészeti kutatás. Ezek különbözőek, szinte mind másfajta, mégis - egy bizonyos szemszögből tekintve két csoportba sorolhatók: az oszlophelyekkel és az anélkül mutatkozókra. Az utóbbiakra a paticsos omladékréteg a jellemző, de olyan is igazolható, melynél ilyen nem jelentkezett. A megye - tudomásunk szerint - első római kori felszíni építményét 1970-ben tárta föl egy (Vaday Andrea vezette) ásatás Kunszentmárton mellett (Téglagyár). A nyomokból téglalap alakú, nyugat-keleti elhelyezkedésű, hozzávetőleg 4x3 méter nagyságú házra lehet következtetni, amelyet cölöpsor részletei mutattak. A nagyszámú áglenyomatos patics is sejteti, hogy itt ilyen típusú konstrukcióval feltétlenül számolni kell.

10 1981-ben Tiszaugnál (a Kisrétparton) a föltárások során, melyeket Siklódi Csilla folytatott, egy szarmata cserepekkel keltezett paticsfolt is napvilágra került. Mivel az objektum közöletlen, így semmi közelebbit nem tudunk mondani róla, csak annyit, hogy tapasztott falú kunyhó lehetett.

11 Néhány évvel később tovább gyarapodott a megyében ismertté vált szarmata felszíni építmények köre. A Szolnok melletti (Zagyva-parti) leletmentésen 1986-ban (Cseh János, Kovács Gyöngyi, Kriveczky Béla) egy hossznégyszög alakú, 8,5x4 méteres, észak-déli tájolású, masszív oszlophelyek mutatta konstrukciót sikerült dokumentálni. Ma még publikálatlan.

12 Egyrészről bizonytalanabb, másrészről - a tűzhelynyomok révén biztosabb annak a régészeti telepjelenségnek házként való értelmezése, melyet magunk tártunk föl Kengyel határában (Kengyelpart I.) az 1993-as esztendőben. Tulajdonképpen egy ovális, észak-déli elhelyezkedésű, kb. 4-4,5x2,5-3 m kiterjedésű padlónívóról van szó, mindenfajta oszlophelyek nélkül. A Csorcsány-értől néhány km-re található lelőhely IV-V századi emlékanyagához tartozik." S ezzel kutatástörténeti barangolásunkban el is érkeztünk a Csorcsányéri házmaradványhoz, befejezvén kőrútunkat a Közép-Tisza mentén (lásd ehhez a 20. képet). Szarmata földön egyébként az 1930-1940-es években tárta föl a régészeti kutatás - már „hiteles" körülmények között - a legelső császárkori felszíni házakat a Maros-torkolat térségében. Az 1930-as évtizedben egymás után kerültek napvilágra ilyenekre utaló nyomok Hódmezővásárhely és Makó környékén. 1934-ben és 1935-ben (?) a Solt-Paléban található lelőhelyeken - legalábbis az egyiken kétséget kizáróan - cserepekkel keltezett, égett agyagta18. kép. Kengyel-Csorcsány-ér. Felszíni szorványleletek a II-IV. századból 97