Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vörös Gabriella: Településszerkezet és életmód az alföldi szarmaták falvaiban

csupán az a fontos, hogy a régészeti módszerrel jól körülhatárolható legkorábbi szarmaták temetőit jól ismerjük, de ugyanakkor hiányoznak az időben hozzájuk tartozó települések. A szarmata kort (az Alföld római korát) közvetlenül megelőző időszakban az Alföldet a késővaskori kelták lakták. Egy töredékesen fennmaradt, az i. e. 10-re keltezhető felirat alapján tudjuk, hogy a rómaiak Vinicius nevű hadvezérükkel élükön legyőzték a dákokat és a velük szövetséges bastarnákat. Majd az Alföld északi pereméig nyomultak előre, ahol a kelták éltek ebben az időszakban, és megegyezésre kényszerítették őket Rómával.

9 A régészeti adatok is amellett szólnak, hogy a kelták az időszámításunk kezdete és 20 között tömegesen vándorolnak egyrészt az ÉK-i Kárpátokba, másrészt DNy-i irányba, a szkordiszkuszokhoz.

10 A dákok előrenyomulását elsősorban történeti adatok bizonyítják, de tartós megtelepedésüknek a Alföldön mindezidáig nem találjuk régészeti bizonyítékait, hiányoznak településeik, temetőik. A jazigok tehát minden bizonnyal egy lakatlan vagy csak nagyon gyéren lakott területre érkeztek. Önálló kultúrájukban, temetkezési szokásaikban, viseletükben és sírjaikba helyezett tárgyaik között nem találjuk nyomát sem kelta, sem dák, sem római eredetűnek. Igaz — mint említettem — nem leljük a korai telepeket sem. Ennek egyik oka nyilván az időszak rövidsége (pár évtizedről van szó a II. század elejéig), és hogy semmiképpen nem lehet szó tömeges —, bevándorlásról. Továbbá számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a korábbi szállásterületekre jellemző életmódról csak bizonyos idő után tértek át a megtelepedett, egyhelyben lakásra, aminek régészeti nyomai a mi módszereinkkel és talajtani körülményeink között is megfoghatók.

11 A korai települések hiánya mellett még számos más gonddal is küzd a korszak kutatása. Ide tartozik, hogy a szarmata szállásterület kutatottsága nem mindenütt egyformán egyenletes és intenzív. Köztudott, hogy Párducz Mihály, aki elsőként foglalta össze és rendszerezte a szarmaták emlékanyagát

12 az 1930-as és a 1. kép. Nagytnágocs-Paptanya. A hunkori-szarmata, F/-V. századi 40-es években elsősorban a mai lelőhely a Tiszántúlon a Mágocs-ér partján található Csongrád megye területén végzett telepásatásokat.

13 A Felső-Tisza vidékének, ennek is elsősorban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei részének szarmatakori kutatását Istvánovits Eszter összegezte, és következetes munkálkodása alapján biztosak lehetünk a további eredményekben is.

15 Nepper Ibolya közlései nyomán a Hajdú-Bihar megyei Biharkeresztes-Ártánd-Kisfarkasdombon és Nagyfarkasdombon

16 a II. század második felétől két évszázadon át virágzó nagy kiterjedésű faluval (a nagyfarkasdombi településrészlet feltárt területe 12.750 m

2 volt) lettünk gazdagabbak. Ez volt az első olyan település, amelynek publikációja a feltárások lezárulása után (1965-1975 között folytak az ásatások) belátható időn 52