Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter: Szarmaták a Kárpát-medencében

Szarmaták a Kárpát-medencében A Kárpát-medence császárkori iráni törzseivel az 1930-as évek óta behatóan foglalkoznak a magyar régészek. Nem meglepő ez az érdeklődés, ha figyelembe vesszük, hogy a Kárpátmedencébe behatoló különféle iráni nyelvű csoportok rokonságban álltak egyfelől azokkal a népességekkel, akik évszázadokon keresztül az eurázsiai sztyeppe kizárólagos urai voltak, másfelől az Ázsia déli felének nagy területére kiterjedő birodalmak kialakítóival és irányítóival. Az iráni népek tanulmányozását hazánk területén legalább ennyire fontossá teszi az a - több szempontból máig kutatatlan, tisztázatlan - tény, hogy elődeinkre sok tekintetben erőteljes hatást gyakoroltak. Ez a hatás a honfoglalók feltűnésétől, sőt korábbi időszakoktól kezdve hosszú időn keresztül folyamatosan kimutatható. Az utóbbi időben vetődött fény arra a kevéssé ismert hatásra is, amelyet a szarmaták/alánok (s köztük nem kis mértékben épp a kárpát-medenceiek) Európa középkori (lovagi) kultúrájára gyakoroltak.

1 A Kárpát-medence császárkori iráni lakosságának a fentiekben csupán vázlatszerűen bemutatott fontossága, leleteinek hatalmas mennyisége egyelőre mégsem igazán tükröződik a hazai nagy volumenű összefoglalókban. Jellemző módon a császárkori kárpát-medencei barbaricum történetének máig legjobb összefoglalója 1942-ben jelent meg.

2 Ugyanakkor olyan kézikönyvekből, mint a Magyarország története

3 egyszerűen kimaradt (kifelejtődött?) a szarmaták legalább négy és fél évszázados - de alighanem ennél jóval hosszabb - története hazánk területén. A szarmaták kárpát-medencei „honfoglalása" Mint az előző fejezetből láthattuk, Hérodotosz után csak jó néhány száz évvel később találkozunk a Fekete-tenger északi partvidéke törzseinek módszeres leírásával, mégpedig Strabónnál.

4 Az általa felsoroltak (i. e. I - i. sz. I. század elejére vonatkozó) közt négy szarmata csoport szerepel: a Don-Dnyeper közén a roxolánokat jelöli; a Dnyepertől nyugatra sorban előbb az urgok, majd a királyi szarmaták, s végül a jazigok tűnnek fel. A roxolánok mögött mytilenei Theophanes alapján az aorszok a Don bal partján, illetve az Azovi-tenger partján, míg a szirákok a Kubány völgyében helyezkedtek el. Bár az egyes törzsek pontos lokalizálásával, illetve a hozzájuk köthető régészeti leletek meghatározásával könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik, abban a megállapításban, hogy közülük a Strabónnál (egyébként legelsőként nála) legnyugatabbra említett jazigok vándoroltak el, egyetért a kutatás. Kétség már csak azért sem merülhet fel, mivel az antik szerzők ezen a néven (is) gyakran írnak a Duna bal partján megtelepedett népről. Kérdés, kiket kell látnunk a jazigokban. Megnyugtató megoldást ma még sem a régészet, sem a nyelvészet oldaláról nem ismertethetek. Georg Holzer szerint a *yazyu-ka- = 'áldozatot bemutató pap' szóból vezethető le a jazigok neve.

5 Nem kevésbé zárható ki Vasmer elképzelése, amely szerint az iráni yazu-, óiráni yahu- = 'fáradhatatlan, nyughatatlan' lenne a név eredete. De említhetjük Müllenhoff elképzelését is, aki az Aveszta yazata- = 'tiszteletreméltó', ill. yazu= 'nagy, kiemelkedő' szavából származtatja a jazig nevet.

6 Joggal merülhet fel a kérdés, mi okozta a jazigok (és a többi szarmata csoport) nyugati irányú elmozdulását. Figyelembe kell itt vennünk a Fekete-tenger környéki szarmata leletanyag változásait, valamint a források szűkszavú megjegyzéseit. Időszámításunk kezdetére az alánok 35