Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Cseh János: Római kori településtörténeti kutatások Kengyel határában

fenőkövet, lecsiszolódott munkafelületekkel. Valamint két darab malomkő-fragmentumot, melyek közül a nagyobbiknál (9-10 cm hozzávetőlegesen) az eredeti korong mindkét, alsó és felső felülete megfigyelhető. Az egyik homorú ívelődéséből arra következtethetünk, hogy ez a szerkezet forgó részéből törhetett ki. Előfordult egy teljesen alaktalan kődarab. Salakrögöket is gyűjtöttünk mind a szelvényben, mind pedig magán a lelőhelyen, összesen féltucatnyit. A szokványos állatcsont között kettő-három érdemel figyelmet; hosszú- azaz csövescsontok, egyik végük egyenesen lefűrészelt. Kérdés, vajon korszakunkhoz tartoznak-e

9 (14. kép 7-11, 19. kép 1-4). A Csorcsány-éri szarmata mikrorégió legfontosabb lelőhelyének, az 1. lelőhelynek a kerámiájában az agyag milyensége, a készítéstechnika és egyebek alapján négy típus különíthető el határozottan, úgymint: A/ finomkeramika; B/ szürke szemcsés keramika; C/ barna-szemcsés fazekasáru; D/ kézzel formált készítmény. Legtávolabb áll egymástól az A és a D, ugyanakkor legközelebb а В és а С típus (12. kép 1-12, 13. kép 1-9, 14. kép 1-6, 15. kép 1-10, 18. kép 1-15). A típus: A standard alföldi szarmata agyagáru esetünkben is igen finom, általában nagyon jó minőségű, kövér nyersanyagból gyorsan forgó korongon készített változatban jelentkezik. Felületi megmunkálásuk, polírozásuk és égetésük gondos, koppintásra csengő hangot adnak. Színük szerint alapvetően két, szürke és „téglaszínű" csoportba sorolhatjuk őket. Ezek aránya 1/3:2/3 és 1/1:1/2 között mozog aszerint, melyik részleletegyüttest nézzük. Leleteink alapján teljes biztonsággal csak három edényforma rekonstruálható, éspedig: tál, fazék (esetleg kisebb hombár) és korsó. A duzzadt vagy egyszerűbb peremű tálaknál két változat tűnik elhatárolhatónak. Az egyiket a domború, a másikat az egyenes oldalfal jellemzi (tehát a Drag. 37 vagy a kónikus forma). Egyetlen díszített darabot tudunk csupán fölemlíteni, (egymásnak dőlő vonalakból összetevődő) besimított díszítéssel készült asztali edény fragmentumát, ami eléggé szokatlan. Méretben (szájméretben) egy nagyobb és egy kisebb tálformára következtethetünk. Előbbi 23-24 cm, utóbbi 12-15 cm átmérőjű és talán terjedelmesebb csészének is nevezhető. Talpkorongos cseréptöredékeink (4,5-5,5 cm átmérővel) leginkább ilyen tálakból törhettek ki. (Az egyik markánsabb darab téglaszínű és átfúrt.) A fazekak jellegzetes azonosító jegye a kihajló, általában vaskosabb vagy galléros perem (Krausengefass - minthogy hombárra utaló leletek anyagunkban igazán alig vannak, így ezt az edény formát jelen alkalommal külön nem tárgyaljuk). Formájuk szokásos öblös, majd gömbös testű lehetett. Egy peremátmérőt 11 cm-re, egy hasátmérőt pedig 23 cm-re sikerült rekonstruálnunk. Az A típusú kerámiáról mondhatók zárásaként említjük a besimított díszítést hullám- vagy 11. kép. Kengyel-Csorcsány-ér. Az 1996. évi ásatás apróleletei. 1: csiszolt díszű üvegedény töredéke, 2-4: különböző színű pasztagyöngyök, 5: régészeti tárgy?, 5A: bronzszög, 6: bronzlemezke, 7: vastárgy, 8-9: ácskapocs alakú vasrögzítők 93