Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Cseh János: Római kori településtörténeti kutatások Kengyel határában

7. &ép. Kengyel-Csorcsdny-ér. A és В objektum (gödör). A tanúfalon fölvett, közel nyugat-keleti irányú metszet-lprofilrajz volt. Méretét 3,6x2,8 méterben határozhatjuk meg (20-30 cm-es ráhagyással). Hosszúsága bizonytalanabb, mivel a tanúfalnál nem tudtam egzakt módon megállapítani - több mint valószínű - sarokrészét. (A tanúfal északi oldalán csak hamus-paticsszemcsés kevert földet találtam, szélek nélkül.) Utánaszámolván, a paticsflekk alapterületére 10 m

2-t kapunk. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a jelenséget, hogy a tulajdonképpeni omladékfelületet 10-15 cm szélességben egy kevertes, paticsszemcsés sáv vette körül, és csak azon kívül mutatkozott a bolygatatlan, „steril, piszkos/fakó" árnyalatú szubhumusz. A paticsfelület elbontásával, szétszedésével kiderült, hogy az egy 10-15 (max. 20) cm vastag sztrátum, amely jó tenyérnyi és ennél kisebb, összefüggően - „egymás hegyén-hátán" - vagy némiképp lazábban elhelyezkedő tapasztásdarabokból áll, közte porhanyós/porlós, „salakos", paticsszemcsés-hamus „kultúrréteg"-gel. A szilárd tapasztásrögök az objektumnak inkább a nyugati felén sűrűsödtek, mint ahogyan az egyéb régészeti leletek is. Úgymint a cserepek (korongolt finom és szemcsés, továbbá durva keramika, cca. tucatnyi) és a számban kevés, nagyrészt kakinak, megégett állatcsont. Különlegesebbnek számító vas- és bronztárgy is napfényre jutott, éspedig a paticsflekk pereménél, az északi és a nyugati oldalon. így két vaskapocs, egy bronzszög és egy apró bronzlemezke. Két darab salakrögöt és kőtöredéket is találtunk. A kunyhóomladék alatt egy max. 3 méter széles és legalább 4 méter hosszú, teknőszerű mélyedés helyezkedett el, lényegében a járószint/padló, a modern felszíntől átlag 50-60 cm mélységben. Kissé hepe-hupás volt, feketés színű és meglehetősen jól követhető - rétegződéseket (leszámítva egy-két helyet, ott is bizonytalanul) nem lehetett megfigyelni. A tömörebb, letaposottabb padlófelület a házalap keleti részén bontakozott ki, ahol a nívó néhány cm-rel magasabban húzódott. (A nyugati oldalon kibontottunk ugyan egy kisebb gödröt, de kérdés, a házhoz tartozó régészeti jelenségként értelmezhető-e egyáltalán.) Az oszlophelyek teljes hiányából azt a következtetést kell levonnunk, hogy a kunyhó 8. kép. Kengyel-Csorcsány-ér. A-B-C objektum. valószínűleg egyfajta talpgerenda-kereten épült Fölülnézeti rajz a kunyhóromok elbontása után föl (6-9. kép, mint a ház dokumentációs anyaga). föltárt, már gödörszerű régészeti jelenségekről A megnyitott felületen azA objektum (lakóház) 90