Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter: Szarmaták a Kárpát-medencében

3. kép A kárpát-medencei szarmata szállásterület a II. század végén-III. század elején A rómaiakkal és immár a germánokkal folytatott harcok mellett a szarmaták meggyengüléséhez hozzájárulhatott az a belháború, amely 332-ben a gót támadás után tört ki és amely csak egy egész generációnyi idő elteltével, 358-ban jutott végre nyugvópontra. A szarmata belháború előtt épp 10 esztendővel, 322-ben a szarmaták még keményen támadták a rómaiakat: Rausimodus nevű királyukkal az élen Camponánál (a mai Nagytéténynél) törtek be. Constantinus átkelve a Dunán nagy csapást mért rájuk. Keresztülvonult egész területükön, s magát Rausimodust is megölte. A következő években a szarmaták nem támadtak.

62 Kérdés, hogy e nyugalomnak a vérveszteség volt-e az oka vagy az új szövetségi megállapodás. Felmerült az a lehetőség, hogy éppen ekkor - vagyis 322 és 332 között - épült ki a kárpát-medencei szarmaták e korszakbeli területének megközelítőleg a határát kijelölő Csörsz-árok (vagy más néven Ördög-árok) sánc-árok védműve.

63 A 322. évi béke nem volt tartós. 332-ben a rómaiak által feladott Dacia provincia új lakói, a nyugati gótok megtámadták az alföldi szarmatákat, akik Constantinus császár segítségét kérték ellenük. A római seregek a Bánságban hátba támadták a gótokat. Ezzel a háború véget is érhetett volna, ha időközben a szarmatáknál nem borult volna fel a rend. A források szerint a gótoktól megrémült „uralkodó szarmaták" (Arcaragantes) félelmükben felfegyverezték a „szolga szarmatákat" (Limigantes).

64 Utóbbiak azonban „uraik" ellen fordították frissen szerzett fegyvereiket, „szilajságban éppen úgy kitűntek, számra nézve pedig jóval többen voltak, legyőzték uraikat" és elűzték amazokat korábbi szállásaikról. Az események színhelye a Bánátban keresendő. Itt vette át az uralmat a Limigantes. Az Arcaragantes „félelmükben fejvesztve a távolabb lakó victohalusokhoz menekültek. Úgy gondolták, hogy szerencsétlen helyzetükben inkább engedelmeskednek oltalmazóiknak, mintsem saját szolgáiknak. "

6S . 43