Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

Ural-Volga vidéki sztyeppéról érkező népek (aorszok) és a helyi iráni (szaka-masszageta) lakosság összeolvadásából kiformálódó új csoportok vándorlása megindul nyugati irányba. A Közép-Ázsiából az AlsóVolga vidék irányába elmozduló vándorlás kilökte az ottani korábbi lakosságot, akik átkeltek a Volgán. Erre elsősorban a diagonális temetkezések „eltolódása" utal a Volgán inneni területre. A Volga egy darabig választóvonalként funkcionál: a késő szarmata időszak elején jól körülhatárolható különbségek mutatkoznak a Volgán túli területen (közép-ázsiai bevándorlók) és a Volgográdtól délre a Volga-Don közén (helybeliek és a nemrég még a Volga túlsó partján élt, de elmenekült lakosság) feltárt leletanyagban. Ez a helyzet itt a II. században is fennmarad.

103 Majd csak a II. század harmadik negyede tájától terjed el az új leletanyag egészen a Dontoroknál fekvő Tanaisig.

104 Mivel az ún. késő szarmata leletanyag a Volga vidéken már az I. században kialakult, s ezen a vidéken hiányoznak az előző fejezetben bemutatott ún. középső szarmata kultúra második időszakának (I—

II. század) leletei, megállapíthatjuk, hogy némi időbeli eltéréssel Közép-Ázsiából két nagyobb vándorlás indult meg nyugatra. Az egyik - a most bemutatott - a Kaspit északról megkerülve a Volga felé tartott. A területen megjelenő mongolid elemek viszonylagosan nagy száma alapján ezzel a csoporttal már hun elemek is együtt vándoroltak. A másik csoport (vagyis a Fekete-tenger partvidékre bevándorló alánok) - mint láttuk - inkább délről kerülhette meg a Kaspit és a Darjalon keresztül szállhatta meg a Fekete-tenger északi partvidékét. 14. kép. Késő szarmata lovas temetkezés a Don melleti Kobjakovo lelőhelyről (GUGUJEV-BEZUGLOV 1990. 1. rajz) 24