Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

IS. kép. III-IV. századi leletegyüttes részlete Kubej lelőhe- 16. kép. A III. szazad második felére keltezhető lyről (DZIGOVSZKIJ 1993. 49. rajz) leletek (DZIGOVSZKIJ 1993. 44., 48. rajz) A helyzet a III. század közepe táján változik meg ismét a Volga vidéken. Ekkor indul meg a tömeges átvándorlás innen a Fekete-tenger északi partvidékére. Elpusztul Tanais (244-247),

105 a Kubány jobb parti erődített telepeket lerombolják. Az egész sztyeppe ismét mozgásba lendült. Az okot általában a a gótok vándorlásában sejtik.

106 A III. század elején a keleti germán törzsek valóban elérték az Észak-Pontust. A Duna bal partján élő - dákokkal rokon - karpok is keményen támadták ekkoriban a roxolánokat.

107 Véleményünk szerint a változások kizárólagos oka azonban mégsem lehetett a gót mozgalom. Mind a források, mind a régészeti leletek a szarmaták meglehetősen nagy népsűrűségére engednek következtetni. A kialakuló Csernyahov kultúra egyik legfőbb etnikai összetevője minden bizonnyal a szarmaták voltak. Az együttélésre nemcsak régészeti, hanem nyelvészeti adat is utal, mégpedig a p—>f váltás a szkíta-szarmata-alán-oszét nyelvben. Az epigráfiai adatok alapján e hatás legintenzívebben a Don és az Azov környékén jelentkezett,

108 ahol sajátos módon a Csernyahov kultúra csak gyenge befolyással bírt. Ugyanakkor a III. századi nagy átalakulások nemcsak a pontusi sztyeppét érintették. Ebben az időszakban formálódik ki ugyanis a Szászánidák új és erős állama is. A II—III. században a nagy selyemút működése intenzívebbé vált.

109 Az új és gyökeres változások hátterét ma még homály borítja, a kérdést, hogy mi indította el a sztyeppéi nagy mozgásc^t, egyelőre nyitva kell hagynunk. Az Észak-Kaukázus előterében a szkíta időszaktól folyamatosan éltek iráni nyelvű csoportok. Az I—

III. század elején az Észak-Kaukázus központi részein (pl. Nyizsnyij Dzsulat, Csegem, Podkumszk stb.) is kimutathatók. Ezek a csoportok a II. század végén - III. század elején védettebb helyekre kényszerültek: többségük a korábban gyéren lakott 25