Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

Eltekintve a számadatok alapvetően irreális voltától nyilvánvaló, hogy erre az időszakra az aorszok már jóval nagyobb erőt képviseltek, mint a szirákok. Mint látjuk az aorszok az i. e. I. századra elérték a Tanaist. Tőlük Ny-ra - ugyancsak Strabón alapján - a roxolánok népe lakott egészen a Borysthenésig.

46 Strabón (i. e. I. - i. sz. I. század eleji, Rosztovcev alapján Ephesosi Artemidorostól átvett) adatai szerint a helyzet a Duna és a Dnyeper közt a következő: „...a Borysthenés és az Istros között ilyenképpen oszlik meg: először jön a geták pusztasága, azután következnek a tyregeták, utánuk a sarmata iazygok s az ún. basileiosok ('királyiak') és az urgusok

47

; mindezek nagyobbrészt nomád pásztorok, kis részük azonban földműveléssel is foglalkozik ...A belföldön laknak a tyregetákkal és germánokkal szomszédos bastarnák, akik valószínűleg maguk is germán eredetűek és több törzsre oszolva élnek. Egy részüket ti. atmonosoknak hívják, más részüket sidónoknak, az Istros Peuké nevű szigetén lakókat pedig peukinosoknak, míg a legészakibbak neve, akik a Tanais és a Borysthenés közötti síkságon élnek, a roxolanosok. Az egész északi terület ugyanis Germániától a Káspi-tengerig, amennyire ismerjük, síkság. Hogy a roxolánosokon túl még laknak-e emberek, nem tudjuk."™ A krími szkíták állama (Scythica Taurica) az i. e. II. század legvégére megerősödött. Velük kapcsolatos a roxolánokra vonatkozó egyik legrészletesebb adatunk. I. e. 110-106 között

49 VI. Mithridatés Eupatór pontusi király Diophantos vezetésével seregeket küldött a chersonésosiak segítségére, mivel a várost a szkíták - Palakos nevű királyuk vezetésével elfoglalták. Skiluros és fia, Palakos szkíta királyok vi7. kép. Füstölők, ún. kurilnyicák (DZIGOVSZKIJ 1993. 39. rajz) szonya Chersonésosszal és Bosporusszal már előbb megromlott a tengeri kereskedelem fejlődése miatt. A görögök a Krím-félsziget nyugati partvidékének kikötésre alkalmas öbleit akarták megszerezni. Skiluros hatalma nem volt elhanyagolható, pénzt is veretett, sőt Olbia is függőségbe került a szkítáktól. Az események soráról két forrásunk is tudósít: Mithridatés hadvezérének Diophantosnak a tiszteletére állított dekrétum, és egy Strabón hely, amelynek tartalma összecseng a feliratéval. A dekrétumból tudjuk, hogy Diophantos meghódította Neapolist (amely ekkortájt vált a szkíták fővárosává), sőt a királyi főhadiszállást - Habéit is: „amikor pedig a szkíták feladták neki Habéi és Neapolis királyi várakat, abból az lett, hogy majdnem mindnyájan Mithridatés Eupatór király hatalma alá kerültek..."

50 A szkíták szövetségesei a vesztes háborúban a roxolánok voltak, akik ekkor már a Krímre is eljutottak.

51 Strabón - nagy valószínűséggel Poseidonios alapján

52- azt írja róluk,

53 hogy „A roxolánosok Tasios vezérlete alatt Mithridatés Eupatór hadvezéreivel is háborúskodtak; Skiluros fiának, Palakosnak a szövetségében jöttek és jó harcosoknak bizonyultak, ámde egy jól rendezett és nehéz fegyverzettel felszerelt csatasor ellenében minden barbár törzs és könnyű fegyverzetű tömeg gyenge. Így, bár ötvenezren voltak, mégsem tudtak helytállni Mithridatés vezérének, Diophantosnak 6000 emberével szemben, hanem jórészt odavesztek. Marhabőrből készült sisakokat és mell14