Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

vérteket használnak, vesszőből font pajzsokat viselnek, ezenkívül dárdákkal, íjjal és karddal védekeznek. A többiek jó része is ilyen felszerelésű. "

54 Az i. e. I. századra az aorszok és szirákok mellett jelentős erőt képviseltek tehát az európai sztyeppeövezetben a roxolánok is. Kérdés, milyen viszonyban állhattak a velük csaknem egyidőben feltűnő és velük párhuzamosan megerősödő aorszokkal. A legvalószínűbbnek jelenlegi ismereteink mellett az tűnik, ha a nagy aorsz törzsszövetségből kivált csoportként határozzuk meg a roxolánokat, a fehér alánokat.

55 Mindenesetre régészeti leletanyaguk elválasztása ma még komoly nehézségekbe ütközik. Általában a 8. kép. A kora szarmata leletek elterjedése (SZMIRNOV 1989. 13. térkép) Fekete-tenger északi partvidékének kora szarmata (ezen a területen i. e. II—I. század) anyagával szokás őket azonosítani. Egyik jellegzetességük a halottak északi tájolása, ami 180 fokos változást jelent a korábbi szarmata kultúrák rítusához képest.

56 Ugyanakkor az i. e. II. századtól kurtább-bővebb adatok számos más kisebb-nagyobb szarmata csoportról megemlékeznek. így például az i. e. II. század elejére datálható a Protogenés tiszteletére állított felirat (elogium), amelyben több Olbiát fenyegető népet sorolnak fel. A más forrásokból nem ismert iráni nevű törzsek között említhetjük a saii, a thissamatae, a saudaratae nevét. Szerepel továbbá a kétségtelenül iráni nevű Saitapharnés, aki a saii királya. Harmattá János szerint a saii név jelentése 'tarka, sokszínű', ami a lovak színével hozható összefüggésbe.

57 Közülük a legerősebb 15