Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

csak a kijelölt napokon és helyeken kereskedhetnek a tartományban. Ez az adat közvetve jelzi, hogy korábban - ha volt is -, de a II. század harmadik harmadára már feledésbe ment a megszorítás a határ menti vásárok helyére és időpontjára vonatkozóan. Carnuntumban (Deutschaltenburg) a canabae területén volt egy forum, ahol állat- és rabszolgakereskedelem is folyt a barbárok és rómaiak között. A határ menti kereskedelem, a „kishatárforgalom" mellett a távolsági, ún. átmenő kereskedelem is igen fontos a barbaricum életében. Arról nincs adatunk, hogy a barbár kereskedőket beengedték volna a római tartomány belső területeire, de a római kereskedők messze eljutottak áruikkal a barbaricum belsejébe. Pannónia mellett még két szomszédos tartomány jöhet számításba a kereskedelem szempontjából. Az egyik Moesia, a másik Dacia. Moesia elsősorban a Bácska déli részével állt kapcsolatban a Tisza mentén futó útvonalával, illetve a kishatárforgalmával. Számottevő moesiai áruforgalom azonban nem volt ezen a részen, inkább Pannónia Inferior látta el ezt a vidéket is. Dacia a másik kereskedelmi kiindulópont a barbaricum felé. Ez a tartomány azonban sokkal rövidebb ideig és kevésbé hatékonyan vett részt a barbaricum gazdasági-kulturális képének formálásában. Néhány kutató feltételezte, hogy a szarmata föld északnyugati részére - a terület közelsége miatt - az előkerülő római termékeket a dáciai kereskedők vitték el. Ez a feltételezett kereskedelem a római terra sigillaták forgalmán alapult. Meggondolandó azonban, hogy a terra sigillata Pannoniába is nyugatról érkezett, s ez a tartomány közvetítette a távolabbi keleti tartományokba, így Moesiába és Daciába is. S bármennyire olcsóbb a vízi úton, a Dunán való szállítás, a kiviteli és behozatali vámok annyira megdrágították ezeket a termékeket, hogy nem valószínű, hogy a Daciába szállított, többszörösen megvámolt terra sigillata komoly exportalap volt a dáciai kereskedők számára, és ismételt kiviteli vámmal terhelve került volna ki a barbár területre.

85 Más a helyzet a délnyugati dáciai területen. Tibiscumban előkerült egy római gyöngykészítő műhely, amely a szarmaták számára készítette áruját.

86 Ugyancsak fontos volt a fém nyersanyag a szarmaták számára, s feltehetően a Maros menti úton került be elsősorban a Tiszántúlra a nyersvas, s esetleg más fém és a só Erdélyből. Pannónia ebből a szempontból nem jön számításba, mert szintén nyersanyaghiánnyal küszködött, s kisszámú vasbányái a déli, pannoniai-dalmatiai határvidéken, de főleg Dalmatiában voltak, s a sóból is behozatalra szorult. Moesiában eddig nem sikerült a barbárok számára dolgozó, s árut exportáló műhelyt kimutatni. Egy-két moesiai római kerámia megjelenése a dél-bácskai régióban, illetve a moesiai térségre jellemző kerámia típusok barbár utánzatai jelzik, hogy legalább is a kishatár forgalomban mérhető Moesia közellétének jelenléte a II—

III. század folyamán. A római anyag viszonylag nagyobb mennyiségben csak a Tisza dunai betorkollásánál, a mai Titel közelében jelennek meg, ahol erőd is védte a maros-tiszai vízi út dunai becsatlakozását és a Tisza mentén a barbaricumba vezető - elsősorban katonai jelentőségű - utat, de nagyobb koncentrációban jelenik meg a Duna bal partján ott is, ahol a Dunába betorkolló kisebb folyók deltája alkalmas volt római erődítések kialakítására, és ahol kisebb, alsóbbrendű utak is lehettek.

87 Értelemszerűen ezeken a pontokon nagyobb a római tárgyak aránya, mint távolabb, északon. A kereskedelem alapja A Római Birodalomban a saját kibocsátású pénz képezi a kereskedelem alapját. A szarmatáknál csak barbár törzsszövetségről beszélhetünk, nem államról, nincs saját pénzverés. Éppen ezért a belkereskedelmüket cserekereskedelemként értelmezhetjük. A külkereskedelemmel sem más a helyzet. 127