Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

Meglehetősen félrevezető volt a kereskedelem méltatása szempontjából a római pénz. A kutatók általában az éremkincsek és pénzek feltűnését a barbaricumban a kereskedelem bizonyítékának tartották. Ehhez azonban azt kellene feltételezni, hogy a félnomád, majd letelepedett földműves és állattenyésztő szarmata törzsek gazdasága is pénzalapú lett volna. A kora szarmata időszakból, majd az i. sz. IV századból ismerünk ún. barbár pénzeket. Ezek részben ponthusi, részben késő római pénzek mintájára készültek.

88 Mindkét esetben azonban egykorú pénzhamisítással állunk szemben, s valószínű, hogy ezeket a barbárok számára készítették, esetleg állami jóváhagyással.

89 Valójában a szarmata kereskedelem a Kárpátmedencében cserekereskedelem volt,

90 s a római érmék nem pénz gyanánt, hanem egyszerűen, mint római árucikkek jelennek meg barbár területen.

91 Félrevezető az az értékelés is, ami a római éremkincseket a kereskedelemmel hozza kapcsolatba annak a bizonyítására, hogy pénzforgalom volt a római területek és a barbaricum között. A pénz, mint fizetőeszköz inkább csak a késő-római időkben valószínű, akkor is a római katonaság barbaricumi tevékenységével összefüggésben, a barbárföldre kihelyezett római katonák zsoldjaként tűnik fel. Római áruk a szarmata barbaricumban az egyes kereskedelmi időszakokban Különféle római tárgyak jelennek meg a barbaricumban. Legtöbb ezek közül a kerámia, a fibula és a pénz. Ezek mellett bronzedények, üvegedények tűnnek fel a másik két tárgycsoporthoz viszonyítva elenyésző mennyiségben. Kerámia Az i. sz. I. században az alföldi szarmata anyagot az jellemzi, hogy a kevés, keletről hozott kerámia mellett megszerzik vagy megvásárolják a dák és a kelta edényeket, s ezek kerülnek be a sírokba mellékletekként.

92 Az I. század végén és a II. század első felében - a tartományi kereskedelmi profilnak megfelelően - tűnnek fel az eraviscus festett edények,

93 a hordó alakú, fekete fényezett római edények,

94 a vékonyfalú római poharak,

95 a sárga, festetlen provinciális palackok,

96 a sávos, piros festésű és rádlis, sávosan festett edények, barbotinos kerámia.

97 A II. századtól kezdve, de főleg az évszázad utolsó harmadától a kereskedelem „birodalmi fázisában" a római export túlnyomó részét a kerámia, elsősorban a terra sigillata képezi, egészen a III. század hatvanas éveiig. Ennek az anyagnak nagy volt a jelentősége, mivel a műhelyek és mesterek ismeretében a keltezése meglehetősen nagy pontossággal végezhető el. A szarmata telepek és terepbejárások anyagát első sorban a római leletanyaggal - főleg a terra sigillatával - keltezte és jellemezte a korábbi kutatás. A Közép-Tisza vidék leleteinek a feldolgozásakor 9S történt először kísérlet arra, hogy a tartományi anyag jelentőségét, helyét és kronológiai besorolásának fontosságát, jellegét meghatározzuk. Ugyanekkor tűnt fel, hogy a kereskedelmi arculat formálódása az egyes szűkebb időszakokban máshogy alakul.

99 A terra sigillata barbaricumi elterjedésében - ugyanúgy, mint a többi export anyagnál három területi csoportot kell elkülönítve vizsgálni:

100 a római limes balparti körzetét, a szarmata és egyéb barbár területek határsávját, valamint a centrális barbaricumot. Az első régióban a kishatárforgalom is mérhető, a másodikban a távolabbi barbár vidékek felé irányuló forgalmat, míg a centrális területen lehet legreálisabban lemérni a szarmaták felé irányuló terra sigillata kereskedelmet. Az észak-itáliai és dél-galliai műhelyek áruja nem jut el jelentős mértékben a szarmatákhoz. Az i. sz. II. század közepe táján már elvétve megjelenik a közép-galliai terra sig128