Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

I. e. N-I. század (az ún. prohorovkai vagy korai szarmata időszak)

12 A szauromatákkal kapcsolatban a kutatás egyik központi problémája, hogy azonosíthatók-e a szarmatákkal vagy sem. Anélkül, hogy a régóta tartó és kiterjedt vitát részleteiben ismertetnénk, megjegyezzük, hogy a mi véleményünk szerint történeti szempontból aligha különíthető el a két népesség. Mint látni fogjuk, márcsak azért sem választható szét szauromata és szarmata, mivel a IV században elterjedő új régészeti leletanyag a korábbi szauromata szállásterületen fejlődött ki. Magának a szarmata névnek a legkorábbi megjelenése a forrásokban nem teljesen egyértelmű. A IV—III. századból vannak ugyan olyan forráshelyek (pseudo-Scylax, Knidosi Eudoxos, Heraklidos Pontikos, valamint Theophrastés), amelyek már említést tesznek egyfelől egy „szürmatai" nevű népről a Donvidéken, másfelől egy Sarmatia megjelölésű helyről.

13 E forráshelyek azonban részben bizonytalan keletkezésűek, részben olyan áttételesen maradtak csak ránk, hogy a szarmatákra, illetve Sarmatiára vonatkozó említéseiket egyértelmű adatként nem kezelhetjük. A szarmaták legkorábbi hiteles és egyértelmű említése Polybiosnál maradt fenn, erre a későbbiekben visszatérünk. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a szarmata népnévvel a régészeti kutatásban az ún. prohorovkai kultúra hordozói azonosíthatók. A szakirodalomban újabban már inkább korai szarmatákként, mint prohorovkaiaként jelölt lakosság

14 az autochton népességből a Dél-Uraiban, illetve attól keletre fejlődött ki. Kialakulásában idegen hatások/jövevények működtek közre (elsősorban Észak-Kazahsztán és az Arai-vidék szaka 3. kép Jellegzetes szauromata leletek kultúrája). (SZMIRNOV1964.) A szauromata temetőkkel szemben a kora szarmata kori sírmezőket a rítus sokszínűsége jellemzi. E sokszínűség ellenére vannak állandó és általános közös rítusbeli azonosságok. Ilyen az idegen - talán keleti - hatásra elterjedt

15 D-É-i tájolás, a padmaly (4. kép 1), ételmellékletként a juh mellső lába. A szabályos tájolástól csak ritkán térnek el, ilyenek pl. a családi kurgánok, ahol a család(nemzetség?)fő köré helyezik el a rokonokat.

16 Gyakoriak a fegyveres temetkezések (általános a hosszú- és rövidkard egyazon sírban (4. kép 3, 6. kép 1), tegezek bronz-, majd vashegyű nyilakkal (4. kép 8), lándzsák (4. kép 6, 6. kép 2-3), sisakok, páncélok). Előfordul továbbá a sírokban a lószerszám (5. kép 1-2), benne díszes falerákkal (5. kép 3-5). Sírba helyeznek tükröket (4. kép 2.), zoomorf nyelű kanalakat (4. kép 4) - bár az állatstílus egyébként csaknem nyomtalanul eltűnik -, mindenfajta toaletttárgyakat. A tűzkultusz továbbra is kimutatható. A kőoltárkákat a korai szarmata időszakban szorítják ki a kisméretű agyag füstölőedények (kurilnyica) (7. kép). A kiépülő új kap10