Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

A legenda amazonjait a kutatás régóta igyekszik a kimmerek és/vagy szkíták elő-ázsiai hadjáratokból való visszatérésével kapcsolatba hozni. Szicíliai Diodöros egy Médiából a Tanaishoz (Don) átköltöztetett, alávetett népről tudott, amelyet szauromatának neveznek. Itt kell megjegyeznünk, hogy Hérodotos

8 a Tanais vidékére lokalizálja a szkíták és amazonok találkozását, ahonnan kétszer három napot vándoroltak előbb a Meotis (Azovi-tenger) - más leírási mód szerint a Maiétisz - környékére, majd északra. A szauromaták legkorábbi említései Hérodotos munkáiból idézhetők. Dareios 512-es hadjárata során a szkíták elhatározták, hogy a „felperzselt föld" taktikáját alkalmazzák és „haderejüket két részre osztották, s az egyikhez ... csatlakoztak a szauromaták is. Ez a sereg azt a feladatot kapta, hogy ha a perzsák arrafelé tartanának, hátráljon meg előlük, vonuljon vissza a Maiétisz-tó mentén a Tanaiszhoz, ha pedig a perzsák visszavonulnának, eredjen a nyomukba és vegye üldözőbe őket."

9 A VI. század elejére tehát a Don torkolatvidékénél, az Azovi-tenger partjánál a szauromata jelenlét egyértelműen bizonyítható a forrásokból. A régészeti adatok alátámasztják ezt a lokalizálást: a szauromata temetkezések kimutathatók ezen a vidéken. Legkorábbi leletanyagukat az Alsó-Volga és a Dél-Urai vidékéről, illetve a Volga-Don közéről ismerjük (1. kép). A Don jobb partján csak szórványosan tűnnek fel ebben a korai időszakban temetkezéseik. A szauromaták anyagi kultúrája az i. e. VII-VL századtól a bronzkori szrubnaja műveltséget váltja fel (pontosabban belőle fejlődik ki) e területen. A szauromaták településeit aligalig ismerjük, ami nomád életmódjukkal magyarázható. Nem véletlen, hogy „amíg a perzsák szkütha és szauromata földön jártak, nem találtak semmi elpusztítani valót a sivár pusztaságon."™ A szauromata időszak tárgyi hagyatéka

11 közeli rokonságban áll a sztyeppe szkíta leleteivel, amire elsősorban az állat- 2. kép. Jellegzetes szauromata leletek (SZMIRNOV1964.) stílus hívja fel a figyelmet (2. kép 2-12). Jellegzetes szokás a halottak kurgán alá temetése, általában fejjel Ny-ra. A férfiak tipikus melléklete a gazdag - gyakran szkíta típusú - fegyverzet (kard, tőr, íj és nagy mennyiségű nyíl tegezben, ritkán pikkely- és lemezes páncél, valamint sisak is - 3. kép 1, 3). Sajátos módon fegyvereket nemcsak a férfiak, hanem a nők mellé is helyeztek a sírba. Ritkán előfordul egy-egy teljes ló eltemetése a halottal, gyakrabban csak a lószerszám (zabla) kerül a temetkezésbe. Gyakori mellékletek az üstök (2. kép 1) és kőoltárok (2. kép 2-6). A tűzkultuszra az oltárokon megfigyelt égésnyomok mellett jónéhány rítuselem is utal, így a sír felett meggyújtott tűz maradványai, a gödörbe belehajigált faszén és hamu, valamint a halott mellett talált okkerrögök. 9