Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Gulyás Gyula: Elöljáró-beszély Oroján István kiállításához

Oroján István nemcsak a nevében őrzi származását, - románságát, valóban azon kévéseké, kik Magyarország délkeleti szegletében élnek. Első anyaországi kiállítása - a megalázóan drámai, s kalandos körülményeken túl - talán megenged egy számvetést munkásságáról, élete értelméről. Ha majd megtekintik itt látható műveit a tisztelt egybegyűltek, s a később idelátogatók, kiknek többsége ez alkalommal, Aradon találkozhatott először Oroján meditációs objektjeivel, emlékezetes marad számukra minden bizonnyal e találkozás: megszólították őket személyesen. Nem képviselhetik azt az „objektív igazságot", mely századunk művészettörténetében a kortársaknak legfeljebb a korábbi korszakok olykor kiváló alkotásainak, s alkotóinak a megtagadásához nyújtott erkölcsi alapot, - ám nagyon is labilis behelyettesíthető ítélet volt, s többnyire baráti brancsok, vagy a kommercializálásra specializálódott klánok szülték a jól felfogott s piacorientált mundérbecsületből. A kirekesztő, s megbélyegző felfedezetlenség helyett tán követendőbb lehetne, ha kellő kvalitásérzék alapján általában (is) kételkednének, - most is szavaimban is, s ha állítanám se hinnék el, hogy a most itt jelentkező „végvári vitéz" bizony jeles személyisége régiójának, sőt e térség topográfiájának meghatározó alakítója határon innen s túl. Persze megkérdezhetik: Kossuth-díjas-e? - rendelkezik-e napnyugati országokbéli akadémiák tiszteletbeli tagságával, kitüntetéseivel, netán galériások versenyeznek-e a jövő esztendei kalendárium vernisszázsaiért? Bizony mondom, ezeknek is híjával van. Meg aztán ha csak az ösztöneikre, tapasztalataikra s érzékeikre hallgatnak, hát normális-e ez az üde, öntelt jókedvűen szellemes világlátás ma itt Romániában vagy Magyarországon?! Honnét ez a rátarti felülemelkedettség a köznapok nyomasztva-sorvasztó kilátástalanságából? - nem érzi ez az Oroján a személyiség megalázásának s semmibevételének nap mint nap lerakodó guanó rétegét?! Magyar ez? - vagy igaz román érezhet-e így, s ha igen, miért nem?! Mágus vagy csaló? - netán öncsaló és népbutító egy személyben? Kérdezzünk rá: mi végre vannak a festők e világon? Nyilvánvalóan az én barátom nem a látható világ másolva megjelenítésére vállalkozott kimondva-kimondatlanul, hanem a láthatóvá tevésre. 21