Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Horia Medeleanu: A geometria líraisága

Barátunk, a gyulai Oroján István festőművész egy közeli és családi térségből jött közénk. Szellemisége a tág horizontú sík mezőkön alakult ki, amely fölött egy meseszerűen derengő égbolt feszül. Nem Malevics végtelen és titokzatos sztyeppéje ez. Oroján István alföldje nyugodt és védelmező. A művész lelke által a valóságból kiszűrt elemeket fedezzük fel barátunk festészetében. Mondrian nyomdokain haladva István hisz a valóságban létező ésszerű rendben. Geometrizmusa azonban nem hideg és szigorú, mint a nagy északi mesteré. A mi Istvánunk keleti lélek és közelebb áll az előbb említett Malevicshez. Hozz'á hasonlóan Oroján István hiszi: a geometriát érzékeltetni lehet, meg lehet tölteni érzelmi tartalommal. Más szóval: a geometria tiszta lírává alakítható. A színek kifejező ereje megóvja a művészt attól, hogy a látványos, de szimplista dekoratívizmus lejtőjére csússzon. Belső indíttatás megnyilvánulásaként színei önmaguk által válnak lelkiállapotokká. A jól elhatárolt felületekre helyezett színek Oroján István képein könnyűvé, áttetszővé, lelket erősítővé válnak, egy jól behatárolt térben az emberi viszonyokat érzékeltetik. Malevics olyannyira dinamikus és misztikus oroszságával szemben Oroján István festészetének fényei a boldogságnak és megbékélésnek azokat az érzéseit sugallják, amellyel az emberi lény a környező világhoz viszonyul. A ráció és az értelem egyenlő mértékben járul hozzá a Kelet és Nyugat értékeit összefonó festészet létrejöttéhez. E festészetben mindannyian önmagunkra ismerünk, akik a Nyugat és Kelet világa között helyezkedünk el. Lelkünkben titokzatos módon egy összekötő híd alakult ki. Oroján István művészete kétségkívül absztrakt. Alkotásaiból eltávolította a figuratív elemeket, anyagtalanította a világ képét és azért folyamodott a mértani formákhoz, hogy megragadja az anyagtalan, szellemi lényeget a dolgok mélyén. Az anyagi világnak egyetlen érzékelhető oldalát ragadta meg: a színt, a lélekkel felruházott, objektív tulajdonságból szubjektívvé alakított színt. Ezáltal sikerült kifejeznie önmagát, és tulajdonképpen mindannyiunkat, akik ugyanabban a szellemi és földrajzi dimenzióban élünk. Ismétlem és hangsúlyozom: Oroján István művészete HÍD. Fogadjuk ennek a hídnak a felező vonalán a tőle felénk és a tőlünk felé vezető úton. Ez az a pont, ahol - az igazi barátság jegyében - a testvérszeretet az emberek közötti általános szeretettel találkozik. 17