Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Műtermi gondolatok (Kiss György és Krasznahorkai Géza beszélgetése)

Sötétebbek lesznek a képek tőle? Igen, sötétebbek, szorongóbbak, pedig nem vagyok szorongó típus. Ez csak eg)' része volt az ott készült képeimnek. Akkor hallatlan sokszínűen éltem, talán a képek is bizonyítják. Persze hat év elteltével azért már légszomjam volt. Akkor már nagyon nyomasztott képletesen is, meg gyakorlatilag is a szűk tér. De én mindig azt mondtam, hogy ha egy asztalsarkom van, akkor is lehet dolgozni, ha van mit mondjon az ember a világról, teljesen mindegy, hogy rajzolok, rézkarcot készítek, festek vagy mintázok. Életművedben meghatározónak érzem a fertőrákosi kőfejtővel való találkozást. Ez az élmény mintha egész korábbi törekvésedet rendszerbe fogta volna. Igen. A kővel való kényszerű, korai ismeretség egy kicsit előrevetítette azt, hogy kerestem ennek az anyagnak a természetbeni előfordulását. Olyan szerencsém volt, hogy 1969-70-ben Villányban a kőfaragószobrász telepen részt vehettem, majd 72-ben Fertőrákoson találkoztam szembe ezekkel a dolgokkal. A természetben a kő az fantasztikus élmény! Monumentális, rávilágít az ember törpeségére, s van egy látható, de nem érthető rendje, ami az emberek életében soha nem volt meg, az enyémben különösen nem, mert én elég szertelen ember voltam. És ott láttam egy olyan rendet, amit megpróbáltam előbb magamban kialakítani, majd a festészetemben is. Jóval később nag)' élmény volt a repülés, amikor felülről ez a rendezetlen világ nagyon rendezettnek tűnt, s az ember csodálkozott, amikor leszállt. Mert a rend a világban igenis létezik. Csak elég magasra kell szállni hozzá. Van, amikor soha nem tud olyan magasra szállni az ember, hogy ezt a rendet felfedezze, az eszeddel tudod, mégse tudsz fölszállni, mert érthetetlen dolgok történnek. A fertőrákosi élmény kapcsán jött az az egész tematika, amelyik nagyon erősen uralta a munkásságodat, én legalábbis úgy látom, hogy uralta, és motívumaiban azóta is fel-feltűnik. A fél életművem, akár a grafikákra gondolunk, akár a festészeti tevékenységemre vag)' a plasztikáimra, érmekre, tulajdonképpen a fertőrákosi élménynek köszönhető. Az örök törekedés a rendre, az örök küzdelem önmagáddal, a rendetlen és rendre vágyó önmagáddal. Fertőrákos ebben rettenetesen segített, megmutatni és legyőzni a rendetlen embert magamban. 27