Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

A festőként végzett, de ma már éremművészetünk jeles alkotójaként számontartott művész annak a negyvenes években született nemzedéknek a tagja, akik a hatvanas-hetvenes évek fordulóján kezdtek kiállítani, s mára egyre meghatározóbb szerepet töltenek be honi képzőművészetünkben. Munkásságában a festészet a hetvenes évek végéig megőrizte dominanciáját, ha akkor már nyilvánvalóvá vált is, hogy kiváló plasztikai képességekkel rendelkezik. Kiss Györgyöt a természeti formák, a természetalakító erők érdeklik, a hegygerincek, szakadékok, sziklák, kavicsok - az ősanyagok világa. Ám ezt a világot nem úgy alkotja újra, hogy szemléli, majd ábrázolja, hanem, hogy elemeiből építi föl a maga természeti képét, mintegy újraélve így a teremtés folyamatát. Természeti érdeklődése nem előzmény nélkül való, hiszen alföldi vidéken, Gyulán kapta első táj élményeit, ott tapasztalta először, mi az hogy Föld, Ég, Nap, Élet, így szinte összeálltak benne a teremtésmítosz elemei. Ott látta először a síkság végtelenségét, ahol csak fölnyújtja karját és eléri az Alföld I. (Napkorong 1.) (Kat. 93.) eget, ahol a napkorong akadálytalanul csúszik a horizont alá, még sokáig bíborba borítva az ég alját. Ott szembesül először a természeti erők hatalmával, s az ember kicsinységével. Mindez azonban csak később érik művészi szemléletté nála, az 1964-197l-es főiskolai és az 1972-73-as Derkovits-ösztöndíjas évek még az útkeresés jegyében telnek, több irányban kísérletezik (Belváros, Padlás, Bezárva), több műfajt is kipróbál (grafika, gobelin, üvegablak) . Első, „színes" korszakának jellemzője az expresszivitás, az erős színek (vörös, sárga, barna) használatán túl, hogy képein a festéket is szinte megmunkálja, mint később érmeinek anyagát. Nem tudatosul 12