Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

még, de visszanézve biztosan megállapítható, hogy a harmadik dimenzió hiányzik számára. Ekkori munkáin a korai kőfaragó évek, az anyagból építkezés ősi ösztöne tevődik át e képi világba. Ugyanakkor időben mindez egybeesik Máglya közi lakásának időszakával, s tudva azt, hogy nála a közvetlen környezeti hatás milyen inspirációs erő, vélhetjük, hogy akkori festésmódjának kialakulását ez a tíz négyzetméteres padlástér is befolyásolhatta, zsúfoltságával, behatároltságával, sötét tónusaival (Lovak, Padlástér nyitott ablakkal, Kompozíció). Némileg paradox módon mindezzel párhuzamosan sajátos küzdelmet folytat az esetlegességgel a belső rend megteremtéséért. Úgy érzi, minden szín, amit felfest, eltéríti attól, hogy a lényegről beszéljen, attól, hogy művészi világát mindenben saját maga határozza meg. Minden festékcsorgást csábító lehetőségnek érez valamilyen könnyebbik irányba, s egyre nehezebben viseli el, hogy ezek az „esetlegességek" vagy egy-egy hirtelen gesztus „maguk fessék" a képet, s ő, a fes- Liszt Ferenc V. (KaL 92

.; tő, „csupán" eszközként szolgáljon mindehhez. „A feketét és a fehéret nem volt erőm feketén és fehéren letenni. Elvittek a színek"- mondja erről a korszakról szólva. De végül a színek és a szerkezet, az esetlegesség és a rend harcából a szerkezet, a rend kerül ki győztesen. E küzdelem beteljesítő dokumentuma a már címében is jelképes Máglya köz 2. (1976.) című képe, ahol a színeiben visszafogott, tudatosan uralt térbe mintegy belerobban a vörösek, sárgák, barnák lobogása; ettől a kép életre kel, a feszültség feloldódik, megbomlik a vásznon addig uralkodó szimmetria. A színeknek ez a lobogása azonban már nem uralja a képet, a rend csak megbomlik, ám nem szakad fel, a művész értelme uralja indulatait. Ez a mű mintegy a művész szellemi önarcképe a Máglya közi 13