Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

Amióta az ember embernek tudja magát, meghatározza létezését a küzdelem. Mondhatni, e küzdelem által, az eközben szerzett tapasztalatok, az ehhez kialakított eszközök segítségével őrizhette meg, s alakíthatta önnön képét. Ebben a fogalomban benne foglaltatik a megismerés, a másik fél, a „másik erő" minél mélyebb „tudása". A küzdelem felfogható tehát, mint az emberi élet alapvető kategóriája, amely állandóan és minden szinten működik. Hiszen a két erő szerepébe rendre behelyettesítődnek az ember és elemek, a természet és társadalom, az egyed és közösség, az individum és hatalom duáliái, s e viszonyok meghatározóan átszövik mindenkori életünket. A megbékélés - köznapi jelentésén túl - e másik fél, e másik erő jelenlétének és mibenlétének elfogadása, s ekként nem választható el magától a küzdelemtől. A megbékélés végső soron a két erő küzdelemben megnyilvánuló kapcsolatának egy magasabb szinten való megértése. Fölvethető, vajon miért bonyolódunk a fenti okfejtésbe, egy művészeti kiállítás, egy közelálló művész életművének bemutatása kapcsán? Azért, mert úgy gondoljuk, a művészetre, s így a művészre is fokozottan hat az az egész problematika, amit e két fogalom magába ölel. S most már tárgyunkra térve: bátran tekinthetjük a küzdelmek és megbékélések sorából létrejövő kapcsolatlánc (mint életmű) szemeinek az egyes alkotásokat. A későbbiekben azt is egyre világosabban megértjük, hogy miért van Kiss György művészetében kitüntetett szerepe a fenti fogalompárnak. //