Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

(KÜRTI 1971. 39., 15. kép), Makó-Vöröskereszt (BANNER 1939. 6. kép 4 a-c) és telepeiről pl. Csongrád-Sarok-tanya (GAZDAPUSZTAI 1966. 7. kép 2, 7. kép 1, 3, 11), Jánosszállás-Katonapart (KÜRTI 1971. 31., 4. kép) és Domony (KALICZ 1968. IV. t. 3-4, VI. t. 4-6, 9), Salgótarján-Pécskő (KALICZ 1968. III. t. 9-11) egyaránt ismert darabok mellett számos, a Makó-kultúrához sorolt szórványról van tudomásunk (BANNER 1939; PATAY 1940; KÜRTI 1971).

16 A típus, igaz más formában, de a Somogyvár-Vinkovci-kultúra telepein is megtalálható, pl. Börzönce-Temetői-dűlő (BONDÁR 1995. Pl. 180., 425., 430.), Szava (ECSEDY 1978. 102.). Ezek a darabok kívül és belül is díszítettek, általában egyszerű sraffozott háromszögekkel, melyeket szúrt vagy bekarcolt vonalas, mésszel kitöltő technikával készítenek. A tálak formája, díszítési rendszere és technikája (általános a beszúrkált „Furchenstich" mészbetétágy kiképzés, ám az ettől esetleg eltérő technikák a közlések fotóin, rajzain nem mérhetők le nagy biztonsággal) a makói területeken kisebbnagyobb eltéréseket mutat. Különösen fontos lenne a technikai vizsgálatok által szerezhető árnyaltabb kép a belső díszes talpas tálak eloszlásáról a barci-réti darab esetében is, mely bár általános mintája (a perem alatt bekarcolt hármas vonalköteg alatt sraffozott háromszögek, illetve rombuszok) alapján a Makó-kultúra körébe sorolható,

17 azonban az egyszerű, vékony vonallal bekarcolt, mészkitöltés nélküli díszítés már egy későbbi időszak hatását képviselheti. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Makó-Kosihy-Caka-kultúra szlovákiai területén nem ritka az egyszerűbb, sőt néha primitív kivitelű bekarcolt minta a belsődíszes tálakon (VLADAR 1966. 290-291., Abb. 7. 3, 11. 5, 22. 1, 29. 1). Mindezek alapján a barci-réti töredéket a Makó-kultúra kései fázisába soroljuk. A belsődíszes tálak készítésének időbeli határait jelezheti két lelet. A nemrégiben közzétett Budapest-Aranyhegyi úti makói telepen és az ugyancsak itt feltárt, zsugorított csontvázas sírban került elő egy-egy belsődíszes, a rajzos közlés alapján egyszerű, bekarcolt díszű táltöredék (SCHREIBER 1994. Abb. 2. 2ab, 4. lab), míg a II/5. gödörben kora nagyrévi formákat mutató kis füles korsó és töredékei mellett egy félgömbszelet alakú tál belül karcolt díszű töredéke volt (SCHREIBER 1994. Abb. 9. 9). E példa a Makó - korai nagyrévi típusok érintkezésének alátámasztását szolgálná. Ugyancsak fontos kronológiai megfontolások alá eshet egy Zentán (Senta) talált belsődíszes tál (HORVÁTH 1980-81. 15., Pl. VI. 3-4). Az Ada-csoport területén előkerült darab alapján Horváth Ferenc felveti az Ada-csoport és a Makó-kultúra területi-időbeli érintkezését (HORVÁTH 1980-81. 25.). 2. A gödörben talált kis bögre fényezett felületén a tűzdelt vonalkákból kialakított koncentrikus köröket, apró beszúrkált pontsor kíséri, ezek mellett a vékony bekarcolt vonalas keresztminta is feltűnik (III. t. 3). Az oldaltöredéken megjelenő minta párhuzama csak részben ismert és a nagyrévi, valamint a (Maros-) Perjámos-kultúra karcolt szimbolikus díszű kerámiaanyaga felé mutat.

18 A karcolt, mésszel kitöltött, főként geometrikus elemekből építkező, ritka, de jellemző díszítési rendszer már a korai nagyrévi anyagon megjelenik (Újdombóvár, Dunaföldvár-Kálváriadomb ld. lent az I./ 18. gödör elemzésénél). Jelen esetben 28