Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

a Dunaföldvár-Kálváriadomb IV. bronzkori szintjének - Szabó Géza által Rákóczifalva 138. sír és kora ökörhalom korba datált - omladékában talált darabokat említhetjük meg (SZABÓ 1992. XXXVIII. t. 1, 4), melyeket a bekarcolt és tűzdelt technikával készített, mésszel és okkerrel kiemelt, geometrikus mintarészlet sorol a barci-réti töredékhez. Később ez a karcolt keresztminta nagy gyakorisággal fellelhető a Nagyrév-kultúra diósdi-budafoki fázisától, a Duna- és a KözépTisza vidék kora bronzkor 3a. időszakától megszaporodó edényein. Fokozatosan megváltozó továbbélését egészen a Nagyrév-kulcsi fázisig, illetve a középső bronzkori Vatya- és a Szőreg-Perjámos-kultúra edényein követhetjük nyomon (pl. Dunaújváros, Szigetszentmiklós, Bölcske-Vörösgyír, illetve Battonya, Deszk, Szőreg BONA 1975b.). A töredék különlegességét a tűzdelt koncentrikus kör minta adja. Párhuzamaként a más-más technikával készült: a megelőző vucedoli, (DIMITRIJEVIC 1982. T. 4. 1, 3-5, 9; ECSEDY 1982. 31. kép), illetve jóval későbbi középső bronzkor végi darabokat lehetne említeni. A korai bronzkorban a Makó-kultúra Tiszaluc-sarkadpusztai telepén talált belsődíszes tál díszítéseként fedezhetjük fel (KALICZ 1981. Abb. 2. 4), majd a Nagyrév-kultúra diósdi-budafoki fázisához sorolt, Budapest-Pannonhalmi úton talált talpas, függeszthető edényen jelenik meg a koncentrikus hármas körminta, de itt is csak egyszerűen bekarcolva (SCHREIBER 1984. 3-4. kép).

19 Mindezek megfontolásával a barci-réti töredéket a kora nagyrévi-körbe soroljuk, kiemelve annak a megelőző korszakkal való erős kapcsolatát. BÖGRÉK, KORSÓK 1. A kihajló peremű, ívelt nyakú, perem alól induló szalagfüles, finoman soványított, fényezett felületű bögrét (III. t. 4) és a bemélyített árkolásszerű vonallal kiemelt vállra csatlakozó szalagfüles töredéket (III. t. 8) a pontosabb forma meghatározás nélkül is a Nagyrév-kultúra korai ökörhalmi fázisától megtalálható, a kőtörési fázisban is jelenlevő általános füles, ívelt kónikus nyakú, kiemelt vállú, kettős kónikus testű kis bögrék közé soroljuk (BÓNA 1963. Pl. II. 8, 11, VI. 2, VII. 3, 8; CSÁNYI 1982-83. 58., 15. kép 2. ab). Hasonló formát rekonstruálhatunk a III. t. 5 bögretöredék alapján (III t. 6- a hozzátartozó aljtöredék lehetett). Ugyanis a bögreprofil és az anyagkidolgozás követi a kora nagyrévi korsók kónikus nyakú, vékony árkolással kiemelt vállú formáit (BONA 1963. Tószeg-Ökörhalom Pl. II. 8, Szőreg 179. sír Pl. X. 2, Szigetszentmiklós Pl. VII. 4; CSÁNYI 1982-83. Szelevény 17. kép 1,9). 2. Az ívelt, kónikus vállú bögretöredéken feltűnő apró bütyökdísz (7/7. t. 9) a kora nagyrévi leletek között csak árkolással kísérve jelenik meg (CSÁNYI 1982-83. Szolnok-Szőlősi-halom 10. kép 3-4, Szelevény-szórvány: 16. kép 5).-° 3. A nagyobb méretű korsóformát egy vékonyfalú, fényezett, mélyített vállvonalú töredék képviseli (III. t. 9), melyet a Nagyrév-kultúra budafoki telepéről és Közép-Tisza vidéki szórvány telep(?) leletekből ismerünk (SCHREIBER 1963. 9. kép 4, CSÁNYI 1982-83. 18. kép 6, 20. kép 8). 29