Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

V. Szabó Gábor: A Perjámos-kultúra leletei Hódmezővásárhely környékén (Adalékok a kora és középső bronzkori női viselethez)

4. Kürti Béla adattári jelentése, B. Nagy Katalin ásatási dokumentációja. TJM Adattár, szám nélkül. 5. A leletmentés során tisztázódott, hogy a lelőhely azonos a Párducz Mihály által 1941-ben feltárt Kopáncs XI. dűlő-Lelik-tanya néven bemutatott lelőhellyel (PÁRDUCZ 1942. 113.; V. SZABÓ 1996. 17.). A lelőhely az egykori Gyuló-ér magaspartján húzódik. 6. A csontvázak nem- és kormeghatározását dr. Marcsik Antónia végezte. Segítségéért e helyen is köszönetet mondok. 7. A 2. sírról a feltárás során két 1:1 arányú részletrajz készült. Az első rajz a felszedés előtt (7. kép), a második (8. kép) a felszedés közben dokumentálta a halott nyaka és mellkasa környékén elhelyezkedő ékszerek helyzetét. Azonban míg az első milliméterpapírra készült rajzot pontosnak és méretarányosnak tekinthetjük, addig a második csomagolópapírra készült vázlatot szemmel láthatólag sietve, nem méretarányosan készítették el. Közleményükben a másodjára készült pontatlanabb rajzot javítva, az elsőként készült rajz elemeivel kombinálva mutatjuk be. 8. A 3. sírról készült sírrajz elveszett, így a sír mélységét nem tudjuk megadni. 9. Ld. 5. jegyzet 10. 1. sír és 4. sír. Leletanyaguk nagyobb része elkallódott. A TJM raktárában csak az 1. sír anyagából őriznek három csontgyöngyöl és egy átfúrt állatfogat. Ltsz.: 485-488/41. 11. A Perjámos-kultúra belső időrendjének öt periódusra való felosztását (BONA 1975b. 89-93., 105.) a kutatók egy csoportja nem tartja elfogadhatónak (SOROCEANU 1982; TROGMAYER 1985. 4.; SOROCEANU 1991. 123-126.). 12. A Perjámos-kultúra temetőinek korai periódusában megfigyelhető, hogy leggyakrabban három edény kerül a sírokba: tál, kétfülű nagyobb méretű edény és egy kisebb méretű edény, amely lehet a jellegzetes kétfülű edény kisebb változata, kis függesztő edény vagy pedig az ismertetett kopáncsi bögréhez hasonló forma (BANNER 1929. Fig. 6. 2-4, 10. 1-3; BÓNA 1975b. T. 82. 15-17, 83. 3-5, 101, 7-9, stb.). E szabályosság alól csak a mokrini temető képez kivételt, ahol az említett jelenség nem tapasztalható. 13. A Kárpát-medencében a tárgytípus a Tiszapolgár-kultúrától kezdve ismert, bár a késő rézkori Baden-CoCofen-kultúrák fémművességére nem volt jellemző többmenetes változatuk használata. Nem ismertek ilyen tárgyak a Vucedol-, Makó-, Somogyvár-Vinkocvi-, Nyírség-, Glina III-Schneckenberg B-kultúrák anyagában sem. Igazán elterjedtté - úgy tűnik - a kora bronzkor 2-3 idején válnak. A pitvarosi temetőben már mind zárt több menetes (BONA 1965. VIII. t. 6), mind nyitott több menetes változatai előfordulnak (BÓNA 1965.VI. t. 7-8, VIII. l. 7). Az Ottomány-, Gyulavarsánd-, Wietenberg-kultúrák köréből nem ismerünk többmenetes spirálkarpereceket, és a velük egyidős Hatvan-, illetve Füzesabony-kultúrák anyagában is csak szórványosan fordulnak elő ezek az ékszerek (TOMPA 1939. Taf. 27-29; KALICZ 1968. 177.; BÓNA 1975b. 158). A Dunától nyugatra eső középeurópai területeken a Rei. A1-A2 időszakban rendkívül elterjedt a divatja ezeknek az ékszereknek; bemutatott darabunknak számos analógiáját ismerjük különböző csoportok körében. (BÓNA 1975b. Taf. 281. 1-2; TORMA 1978. 16.; TOCIK 1979. LXXVI. 11-12; SZATHMÁRI 1983. 21. Abb. 56. 4; KRAUSE 1988. 82-84. Abb. 38, 40; BERTEMES 1989. Taf. 24. 13-14). A Kárpát-medencében úgy tűnik, hogy főként a kora bronzkor vége és a középső bronzkor eleje (kora bronzkor 2-3, középső bronzkor 1) az az időszak, amikor ezek a többmenetes, egyszerű spirális karperecek használatban voltak. 14. A Nagyrév- és a Vatya-kultúra sírjaiban való előfordulásukról K. SCHREIBER 1995. 40., romániai előfordulásukról pedig BADER 1990. 189-190. Abb. 26. emlékezik meg. Szlovákia és Csehország területén előkerült kora bronzkori fajanszgyöngyöket VENCLOVÁ 1990. 176-177., 216. és BÁTORA 1995. Abb. 3 sorolja föl. Nyugat-európai elterjedésének problémáiról legújabban: KRAUSE 1988. 156-157.; VENCLOVÁ 1990. 36-40. 15. Hasonló koncentrációban csak Kelet-Szlovákiában fordulnak elő ezek az ékszerek (OLEXA 1987. 258., 271.; BÁTORA 1995. 189.). Nem zárható ki, hogy a Perjámos-kultúra településterületén belül a fémművesség technológiai ismereteire és infrastukturájára alapozódva kisebb fajansz előállító műhely dolgozott, mintahogyan Kelet-Szlovákia esetében OLEXA 1987. 258. ezt feltételezi. A Perjámos-kultúra településterületén belül Pécskáról ismerünk intenzív fémműves tevékenységre utaló bizonyítékokat (DÖMÖTÖR 1902; SOROCEANU 1991. 88-92.). 16. A kultúra kései periódusaiban (Szőreg 4-5) általános jelenség az ékszermelléklelek hiánya. A fajansz, kagyló, átfúrt állatfog és bronzlemez ékszerek (pitykék, spirálcsövecskék), illetve ruhadíszek viseletének 83