Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

V. Szabó Gábor: A Perjámos-kultúra leletei Hódmezővásárhely környékén (Adalékok a kora és középső bronzkori női viselethez)

kisebb mértékű újjáéledése az alföldi halomsíros kultúra temetkezéseiben lesz majd megfigyelhető újra (pl.: KOVÁCS 1975. 56., 157. sír; TROGMAYER 1975. 37., 329. sír). 17. A Dentalium és a Columbella Rustica csigák gyakoriak a Kárpát-medence más kora és más középső bronzkori kultúráinak emlékei között is: Erdély BADER 1990. 189.; Kelet- Szlovákia OLEXA 1987. Abb. 8. 14, Abb. 6. 6; Nyugal-Szlovákia TOCIK 1979. LXXV. 3, LXXXI. 13, stb.; Nyugat Dunántúl BÓNA 1975b. Abb. 25. 4-10, 26. 7, Taf. 276. 7, 277. 9-11; Alsó-Ausztria BERTEMES 1989. Taf. 27. 24-25; NEUGEBAUER 1994. Abb. 41. 3. 18. A pitykékkel kapcsolatban nem zárhatjuk ki annak a lehetőségél sem, hogy ezek egy másik ruhadarabhoz tartozhattak, amelyet az előző fölé helyeztek a sírba. Erre utalhat az is, hogy két esetben is megfigyelhető, hogy a sírban bronz pitykék fedik az egyéb díszeket. 19. A dunapentelei 88. sírban az övkapocs ugyanígy a halott deréktáján, a könyék magasságában került elő (BÓNA 1959. l.kép). 20. Mivel Banner János ásatásainak dokumentációját nem ismerjük, így csak a publikációiban megjelent, illetve a leltárkönyvben feltüntetett adatok alapján lehet a leletegyütteseket elkülöníteni (V. SZABÓ 1996. 18., 27. j.). 21. A teljes leletanyag feldolgozás alatt. 22. Közöletlen darabok a KJM gyűjteményében. 23. A Tisza jobb parti árteréről egyelőre nem ismerjük a Perjámos-kullúra leletanyagát, ami talán arra utal, hogy a folyó etnikai és kulturális határ szerepét töltötte be. 24. Ebben az összefüggésben a Perjámos-kultúra népének sajátos, a megelőző időszak kultúráitól eltérő életmódjára utalhat az, hogy a korábban az ezen a területen élő Makó-kultúra lelőhelyeit nem csak a Tisza árierén, hanem attól 15-20 km-re is ismerjük a löszhátság szárazabb, bizonytalanabb vízellátású térségében is. (Pl. A Makó-kultúra Székkutas-Kápolna-dűlői 1981-ben előkerült leltározatlan leletegyüttese a TJM gyűjteményében.) 25. Ld. előbb Kulcsár Gabriella dolgozatát. 26. A mokrini temetőben néhány leletegyüttes (GIRIC 1971. Gr. 1, 2, 6, 7) a Pitvaros-csoport és a Perjámos-kultúra kontinuitására (vagy részleges egyidejűségére?) utal (GIRIC 1984. 37.;CHICIDEANUCHICIDEANU 1989. 32., 37.). Ennek ellenére a Perjámos-kultúra sík telepein, illetve telijein és a többi eddig megismert temetőjében nem ismerünk erre utaló további nyomokal. 27. A leletanyag publikálásának lehetőségéért B. Nagy Katalinnak tartozom köszönettel. E helyen szeretném megköszönni Vörös Istvánnak az állatfog-lelelek meghatározásában és a 2. sír leletösszefüggéseinek érlelmezésében nyújtott segítségét. Köszönettel tartozom továbbá Kissné Bendeffy Mártának és Költő Lászlónak-^ Függelékben bemutatott anyagvizsgálatok elvégzéséért. A 2-5., 7-11., 14-17. képeken szereplő rajzokat Dobó Bernadett, a 12. képet és a 2. tábla 1. rajzát pedig Koncz Margit készítette. A fényképek Baranyai Antal munkái. 28. Az 1. és a 2. sírban előkerült állatcsont mellékletek elkallódtak, így meghatározásukat sajnos nem végezhettük el. A 2. sírban előkerült szarvcsapos állatkoponya töredékéről a sírfotón látható kép alapján Vörös István csak feltételezni tudta, hogy feltehetőleg egy kiskérődző koponyája lehetett. Irodalom Lásd a kötet végén az összevont Irodalom- és rövidítésjegyzéket. 84