Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

1—4.: Belül profilait, legömbölyített peremű, rövid, enyhén behúzott nyakú, félgömbszelet, illetve ívelt csonkakúpos testű tál képezi az alaptípust, mely a Makó-Kosihy-Caka-kultúra jellegzetes, az elterjedési terület egészén megjelenő, határozó darabja. A táltöredékek peremprofiláltsága, a vállkiképzés és a vállon megjelenő lapos bütyökdísz alapján különböző típusokat lehet elkülöníteni. A profiláltság alapján két fő típust különítünk el: 1-2.: a belső profilt külön illesztik egy gömbszelet, illetve csonkakúpos alaptálhoz; 3-4.: a belső megvastagodó profilt a tálformával együtt képzik ki. 1. A perem belül megvastagodó profilálását a külön illesztett, ezért attól a törésfelületenjói elváló agyagréteg adja. Ezen belül: la. Alig látszó, elmosódó nyakkal, legömbölyített vállú, viszonylag durvább felületkiképzésű, vékonyfalú tálak (VI. t. 1-2).; 1b. Erősebben behúzott nyakú, kiemelt, megvastagodó vállrészű tálak (VI. t. 3).; le. Tölcséresedő nyakú, éles vállú, belül laposan profilait peremű tálak (VI. t. 4). 2. Kihajló peremű, behúzott rövid nyakú, éles vállú, csonkakúpos testű tálak. Az éles vállon lapos, vízszintes bütyök van. A perem belül az 1. típushoz hasonlóan, külön illesztetten profilált. Ezen belül a 2a. Az 1. típusú tálhoz kötődő formai kiképzéssel (VI. t. 5).; 2b. A tál oldalfala a vállig egyben kialakított, de a kihajló tölcséres nyak- és peremrészt már külön illesztik az edényhez (VI. t. 6). 3. Formailag az alaptípust követi. A perem belül továbbra is megvastagított, de már együtt dolgozzák ki a teljes edénytestet (VII. t. 1). 4. A 3. típust követő peremmegoldással. A legömbölyített vállon lapos tompa/hegyes bütyök van (VII t. 2-3). 5-6.: A profilálatlan peremű tálak már a későbbi, általános kora bronzkori ívelt nyakú, csonkakúpos testű, füles tálak felé vezető változásokat mutatják. 5. Kihajló peremű, erősen behúzott rövid nyakú, éles vállú tálak. A perem belül már nem profilait. A perem és váll között futó, alig átfúrt, durva szalagfülű töredéke ismert. Anyaga alapján a fenti 1-4. tálakhoz hasonlatos (VII. t. 4). 6. Kihajló peremű, ívelt, rövid hengeres nyakú, gömbös testű, füles tál. A keskeny szalagfül a perem és a nyakhajlat között van. Az edényt szépen fényezett felülete, finoman soványított, jól kiégetett anyaga kiemeli a fenti durvább kivitelű tálak közül és a Makó-kultúra kiemelkedő minőségű (dísz)edényei felé mutat pl. Hódmezővásárhely-Szakálhát-Diószegi-tanya, Makó-Vöröskereszt (KALICZ 1968. IL t.). (VII t. 5, 6) Az 1-4. típusú tálak a Makó-kultúra szinte valamennyi lelőhelyén előfordulnak. Egységes típusként írják le az itt felsorolt változatokat: Bag-Peresdűlő (KALICZ 1968. IX. t. 1-17),

7 Battonya-Fővezeték és Aradi út (SZÉNÁSZKY 1987-88. 5. kép 5, 7. 8, 6. kép 2, 4. kép 4), Csongrád-Saroktanya (GAZDAPUSZTAI 1966. 5. kép 1, 6. kép 2), Domony (KALICZ 1968. IV-V. t.),

8 Mezőgyán (SZÉNÁSZKY 1987-88. 10. kép 2, 6), Tápiószele (KALICZ 1968. IX. t. 20-21, 30, 34-35), Tiszakürt-Homoki szőlő (CSÁNYI 1996.

1. t. 4, II. t. 7, IV. t. 2). Az egy-két bütykös változatok ritkábbak, de lehet, hogy ez csupán a töredékességnek köszönhető: Battonya-Aradi út (SZÉNÁSZKY 1987-88. 5. kép 9), Tiszakürt-Homoki szőlő (CSÁNYI 1996. III. t. 3). 25