Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)
Selmeczi László: A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében
250 évvel ezelőtt (1745), amikor a jászok visszavásárolták korábbi kiváltságaikat, már mit sem tudtak eredetükről. Bár megkülönböztették magukat a magyaroktól, mégis önmagukat - egy manapság használatos fogalommal élve - a magyarok egyik etnikai csoportjának tartották. Őseiket a XV. század végétől az okleveles gyakorlatban is teret nyert új elnevezésük, ajazyges alapján, a szarmaták jazig törzsében vélték fellelni. Nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány alapján a jászok mégis azt tartották, hogy eleik a kunokkal együtt, 1239-ben költöztek be a Magyar Királyság területére, s leltek maguknak új hazát. Horváth Péter, a jász történetírás atyja minden bizonnyal éppen ezért különböztette meg a „régi Sarmata Jászoktól vagy Metanastáktól (Jazyges Sarmatae seu Metanastae)" a „KúnJászokat". 1. A jász történet fő vonásainak rekonstrukciós kísérlete során, már amennyiben ez egyáltalán lehetséges, alapvető az etnikai meghatározottság előtérbe állítása, elsősorban az etnikai csoporttudat fogalmának alkalmazása segítségével. Az etnikus meghatározottságot, mint kutatási norma alkalmazását nehezíti, hogy az etnikai közösségek különféle történeti típusainak, bár az etnikai meghatározottság ott is végeredményben a nyelvi és kulturális közös birtokban gyökerezik, szubjektív elemei nem relevánsak a modern etnológia kritériumaival, vagy ha itt-ott érintkeznek is, az értékhierarchiában máshol helyezkednek el. Ugyancsak egyáltalán nem lényegtelen nehezítő tényező, hogy a döntő ismérvnek tekintett „kultúra", a történelem folyamán többszőr is jelentősen változott, mégpedig olyan formában, hogy a kialakuló új kulturális horizontoknak a régebbi kultúrákhoz való viszonya, minthogy a megszakítottság az esetek többségében a különbségtétel alapvető kritériuma, igen nehezen határozható meg. Azonban a mégoly nagy nehézségek ellenére is az etnikai meghatározottság figyelembe vétele az az alapvető szempont, amelynek érvényesítésével juthatunk valósághűbb képhez. Az etnikus meghatározottság, mint kritérium, érvényesítését a jászokra vonatkozóan elősegíti az a körülmény, hogy a nép neve a történelem folyamán első említésétől kezdve nem változott, még akkor is megtartották eredeti nevüket ha más politikai keretek között éltek, s a jász etnikum története során bizonyíthatóan nem olvasztott magába más népeket, népcsoportokat, amelyek a későbbiekben felvették volna a jász nevet. 2. A jász történet kutatását a magyarországi jászokra vonatkoztatva Lamanszkij nyomán Melich János terelte 1912-ben a hazai tudományosságban helyes irányba az etnikum jelzésére használt jász szó eredetének megfejtésével. Melich kimutatta, hogy a régi alánok egy töredékének a neve, amely oszét néven ma is a Kaukázusban él, a grúzok osebi, illetve oset'i néven említik, az arabok és részben a törökök pedig ű5-nak mondják őket, a magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került. 3. Az as-ok sorsa, amint azt jó néhány adat bizonyítja, az időszámításunk évszázadai alatt összefonódott az alánok történetével, olyannyira, hogy a XIII. században egy adott etnikumot egyaránt illettek mind az alán, mind az as névvel. Például Piano Carpini szerint Alani sive Aasi. Rubruk 1255-ben hasonlóképpen vélekedett: Alani sive Aas; Alan: gui ibi dicuntur As. 69
