Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: Régészeti kutatások a Nagykunságon

A két szállástemetőből előkerült valamennyi sír aknasír volt. Az elhunytakat koporsóban, általában Ny-K-i tájolású sírokba helyezték. Orgondaszentmiklóson 3 É-D-i irányítású temetkezés is előkerült. A karok helyzetének sokféle variációját figyelhettük meg. A leggyakoribb tartásmódok, amikor a karok a test mellett nyújtva helyezkednek el, vagy a medencén, illetve a mellkason keresztbe téve (összekulcsolva) fekszenek. Szinte valamennyi koporsós temetkezés jellemzője a nád megléte, vagy nádból szőtt halotti lepedő formájában, vagy a koporsó alja készül keresztlécekre szőtt nádszövetből. Eddig csupán az orgondaszentmiklósi temetőből kerültek elő színesre festett, piros, zöld, feketéskék motívumokkal díszített deszkakoporsók. A viseletmaradványok tanúsága szerint az asszonyszállási és orgondaszentmiklósi kunoknál a gyász színe a lila volt. A két temetőben több olyan sírt találtunk, amelyben a koponya alatt ürömmaradványok voltak. E leletek előkerüléséig az üröm gyásznövényként való használata középkori temetőkből nem volt ismert. Pedig az üröm a középkori kolostorkertek egyik kedvelt növénye volt istenfa néven. Még századunkban is egyéb középkori herbák mellett nem ritkán előfordult a temetőkertekben. A Sárközben népi varázslásra is használták, féleleműző szerepet tulajdonítottak neki. A középkorban orvosságként alkalmazták, hogy füstje elűzze a gonosz szellemeket. Az Isten fájának üröm elnevezésére 1362-ből találunk először adatot, a későbbiekben pedig a következő előfordulásokról tudunk: 1367, 1371, 1395, 1405, A kunszentmártoni kun lovassír leielei (Kai. 57/B-E.) 141 fi 14-^ 1 fii 4 1 ВД9 1 5Qfí 1596. Kérdés, hogy az üröm elnevezés, maga a szó, mikortól és kiktől terjedhetett el a magyar nyelvben. Ha az előfordulás dátumait összevetjük a szó származásával - bizonytalan eredetű, talán török jövevényszó, de feltehető megfelelései csak a Volga-vidéki török nyelvekből mutathatók ki - úgy véljük, közel állunk a valósághoz, ha azt feltételezzük, hogy az istenfa üröm neve a kunoktól terjedt el. Ez a feltételezés nem gyengíti, hanem erősíti a Karcag környéki szállás temetőkben talált ürömleletek információs értékét. A pogány rítusú és a profán keresztény temetkezési szokásokban egyaránt megfigyelhető jelenség éles (általában vasból készült) tárgy sírbatétele rontás elhárító célzattal. A Karcag-orgondaszentmiklósi temető 42. sírjában a váz lábcsontok felőli végénél, a váz alatt, de még a koporsóban keresztbe elhelyezett 20,5 cm hosszú vaskés volt. A 375. sírban az. eltemetett mellkasára egy vas szekercét helyeztek, míg a 379. sírban a koponya alatt borotvakés feküdt. 64