Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)
Selmeczi László: A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében
li: „A jászok Magyarországra telepedésének időpontja továbbra is megoldatlan kérdés. Kerülhettek be kisebb számban a kunok beköltözésekor (1239, 1243), ide települhetett egy részük Moldva és Havasalföld területéről 1283 körül, amikor a bizánci császár az utóbbi helyről 10 000 jászt (alánt) telepített a birodalomba a határok védelmére, s költözhettek be ezt követően Moldvából. Moldva egész területét Angelino Dulcertnek az 1330-as években készített térképe Alania néven jelöli, pontosabban a Krím felett beírt CUMANIA és Erdély közötti országot... Egy időben azzal, hogy Bogdán román vajda népével „Alániába" költözött (1342 után), ez az országnév a jászok zömével eltűnt Moldvából, csak fő helyük, Jászvásár, a mai Iasi neve maradt meg. Jászok tehát költözhettek Moldva (török nevén Bogdan) románok által történt megszállása idejetáj t, de jöhettek az Al-Duna bulgáriai oldaláról is, mint ahogy Kont Miklós nádor 1365-ben Vidin várában jász harcosokat fogott el, akiket Nagy Lajostól adományba kapott azzal, hogy bárhová telepítheti őket. " Szabó László viszont annak a véleményének adott hangot, hogy a magyarországi jászokban a szaltovói kultúra Don-Donyec-vidéki alánjait kell keresnünk. Magunk ebben a kérdésben a következő álláspontot alakítottuk ki. Angelino Dulcert térképe alapján, amely Moldva egész területét Alania néven jelöli, nem tudunk olyan következtetésre jutni, hogy Moldvában a lakosság zöme jász lett volna. Erre ugyanis semmi sem utal. Például Lükő Gábor, számbavéve a havasalföldi és moldvai helyneveket, megállapította, hogy közülük 16 besenyőkre, 17 úzokra vagy torkokra, 12 berendiekre, 45 kunokra (komán), 44 tatárokra utaló név található, és csupán 4 vonatkozik a jászokra. Azaz 134 helynév utal török nyelvű populációra és mindössze 4 jelez iráni nyelvű lakosságot. A Don-Donyec környéki, kun fennhatóság alá tartozó jász népességgel az orosz fejedelemségek a XII. század folyamán állandó érintkezésben voltak, amely még dinasztikus kapcsolatokban is kifejezésre jutott. M. I. Artamonov úgy vélte, hogy a XII. századi doni jászok a szaltovói alánok erősen kevert és eltörökösödött leszármazottai. Ezt a véleményt támasztotta alá Pletneva is, sőt utóbbi véleményét cáfolni igyekezvén Eedorov-Davydov is a törökös jelleget hangsúlyozta. Györffy György a XII. század közepe Magyarországának alán népességét számbavéve Abu Hamid al-Garnáti alapján, aki 1150-1153 között Magyarországon élt, többek között azt írta, hogy ott „ezerszámra élnek a magrebi származásúak, és szintén megszámlálhatatlanul sokan vannak a hvárezmiek. A hvárezmi származásúak a királyt szolgálják, kereszténynek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok. A magrebi származásúak ezzel szemben csak háborúban szolgálják a keresztényeket, és nyíltan vallják az iszlámot". Györffy a forrásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a magribita névvel a XII. században a Kijev környéki, (tehát a Don-Donyec-vidéki - SL) jászokat (alánok) jelölték. A jász emlékanyag feltárására irányuló hazai kutatások egyértelműen arra az eredményre vezettek, hogy a Jászság területére beköltöző iráni nyelvű népesség a betelepüléskor már egyértelműen és bizonyíthatóan a keleti kereszténység befolyása alatt állott, eddig egyetlen egy régészeti lelet, egyetlen egy megfigyelt jelenség, szokás nem utalt az iszlám befolyására. Vagyis a rendelkezésünkre álló adatok nem erősítik meg azt a feltételezést, miszerint a magyarországi jászok a Don-Donyec-vidéki alánok leszármazottai lennének. 76
