Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében

Kuznecov meggyőzően bizonyította, hogy a XIII. század kezdetén a kun-alán (jász) viszony nyugodt, szinte szövetségesi volt. Khorezm 1219-ben történt bevétele után Dzsebe és Szübeetej vezetésével a mongol expedíciós hadsereg az Észak-Kaukázus ellen fordult. Itt 1222 őszén az egyesült kun-alán seregek vették fel velük szemben a küzdelmet. Majd miután a mongolok csellel leválasztották a kun seregrészeket az alán csapatokról, először az alánokra (jászokra), majd a kunokra, hiszen külön-külön jóval gyengébb erőt képviseltek, mértek súlyos vereséget. A telet a mongol inváziós sereg a Krímben töltötte, majd 1223ban, a Kalka menti csatában súlyos csapást mért az egyesült kun-orosz seregekre, ezt követően pedig visszavonult Belső-Ázsiába. A közös ellenségtől, a mongoloktól való félelem arra kényszerítette a jászokat, hogy a kunokhoz csatlakozzanak, amint arról Ihn al-Athír /+ 1234/ említést is tett. Az 1222-1223. évi mongol támadás irányából kiindulva, minden bizonnyal a Fekete-tengertől északra fekvő, a tatárok által erősen elpusztított és Theodor alán püspök által 1240 körül Kis-Alániának nevezett terület jász (alán) lakosságának egy része csatlakozhatott a kunokhoz, s menekülhetett az 1237-1238. évi újabb mongol támadás következményeként Kötöny kunjainak maradékaival együtt 1239-ben a Magyar Királyság Kárpátok övezte területeire. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Kiskunság elnevezéssel kapcsolatban Györffy meggyőzően bizonyította: a kis jelző nem a terület nagyságára (hiszen a Kiskunság jóval nagyobb kiterjedésű, mint a Nagykunság), hanem a gyér lakosságra vonatkozott. Hasonló lehetett a helyzet Kis-Alániában is. A Kötöny menekülésével jellemezhető, nyugatra irányuló migrációs folyamat amelynek a végpontja a Jászság volt - eredménye lehetett egyes jász csoportok megjelenése Moldvában és Havasalföldön. Utóbbinak legékesebb bizonyítéka a Jászvásár helynév. A moldvai jászok egy 1323-1330-ra keltezhető adat alapján azonban még szállásterületeikcn tartózkodtak. Ugyancsak a Fekete-tenger mellékéről nyugatra irányuló migrációs folyamatnak a része lehetett 1283 körül annak a 10 000 jásznak (alánnak) a Bizánci Birodalomba történő áttelepítése, amelyet Nikephoros Gregoras jegyzett fel. A leírás szerint néhányan a masszagéták közül, akik a Dunán túl /a Dunától északra és keletre - SL/ éltek, titokban követséget küldtek Bizáncba, s kérték, hogy a birodalom szolgálatába állhassanak. Őket (ti. ezeket a masszagétákat) alánoknak nevezik, már régen fölvették a kereszténységet, s bár később kényszerűen engedve az erőszaknak, a szkíták (értsd mongolok) alattvalói lettek, azonban állandóan táplálták a lelkükben a szentül őrzött álmot az önállóságról. A császár kegyesen fogadta őket és több mint 10 000 alán költözött át Bizáncba feleségeivel és gyerekeivel együtt. Minden bizonnyal ekkor ürültek ki szinte teljesen a Fekete-tengertől északra fekvő területek, s így már érthető, hogy miért költözhetett Bogdán román vajda népével akadálytalanul Moldva területére. A magyarországi források a jászok betelepítéséről egyáltalán nem tudnak, csupán 1318-tól említik őket. Azonban az 1279. évi kun privilégiumokkal egyenértékűnek tartott 1323. évi szabadalomlevél, amelyben 18 név szerint felsorolt jászt roko77