Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

ben a XI-XIII. században nem nagy számban és eléggé szétszórtan éltek, a Sopron megyei Árpáson, a Rába partján lakó besenyők egy 1224-es oklevél szerint az udvari népek közé tartoztak. A magyarországi besenyő településcsoportok több bevándorlási rétegből származnak, ezeket a fentiekben ismertetett beköltözési időpontokkal kísérelhetjük meg egyeztetni. Tudjuk, hogy a magát Tonuzobától származtató Tomaj nemzetség a Tisza egyik fontos átkelőjénél, az abádi révnél telepedett meg. Központjuk, Besenyő szállásbirtokok az Árpád-kori Magyarországon 1. Besenyő településcsoportok az okleveles adatok és a besenyő eredetű helynevek alapján 2. Besenyőknek tulajdonítható régészeti leletek 3. Besenyő nemzetségi központ (Pálóczi, 28-29.) Tomajmonostora körül az Árpád-kor végére több faluból álló birtoktestet alakítottak ki, de a Tisza jobb partján is volt birtokuk. Ezen a környéken Heves és Borsod megyében másutt is találhatók besenyő településhelyek és birtokok, ezek ajelek szerint szintén koraiak (X. századiak), hiszen besenyő eredetű földrajzi nevek is előfordulnak és a besenyők ittléte határnevekben is rögződött. A Borsod megyei Szihalom birtokon 1067-ben 10 besenyő lovas szolga élt, s a falu határának 15