Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)

III/3. - Szövegmutatványok a Sárrét-vidék öt pontjáról (Békés, Biharnagybajom, Biharugra, Doboz, Sárrétudvari)

Bihar nagybaj om

Az ém hajó felőül nem tudakozódtál'?

Tudakozóuttam, kirájatyám. Mindkettődnek a gyökérí vó varázsgyémánt, úsztat keressík ki, osztó hajíccsák el, így osztán terem.

Majd mikör mán innen is mán távozott, az is éty százat katonaságot adót neki mindeféle kőüccsíggél. Mos még mán elírtík a jánnak az apját, ide izs beköszönteg, de (csak) eléb maga. Mékkérte az örek kiráj az ű baja felőül. Monta is, igenis it vó. Szóuval ősz akkor méglétt a nagy öröm az örek kirájnak. Mék pedig az örek kiráj má felesígűl atta vóun neki, dekát tisztéssígés móunár vóut ez. Mégmonta, hogy vóut mán neki, ha nem is hités. Minygyá hazaírnek most. Eggy és éty százat katonaság, mosmá három százat katonaság. Hát osztó haza is írt. Mindénki csak a zsidóuho utasította, hogy at tuggya ellátni lovát, mindént. A zsidóu még örült, hoty kirájfi ez. Elkovártíjosztatták ükét, a katonákat is. Ű még oszt it kírt hejjet. Még is létt az öröm a zsidóunak, mért a Fáni jányának mégparan- csölták, hogy mindefélekíppen ű szóugájja ki az urat. Hát osztán úgy is vóut, ük mék hdlgatóusztak, lesélkéttek, mikör Fám hoszta az énnivalóut. Ojan djtóu vóut, ablak vóut rájta, ot lesélkéttek. Mán ősz Fánival annyira összeismérkédét, kogy gyűrűje is vóut. Pohár fenekire rakta, am még mégismérte. Ekkor osztán az öregeket hogy behítták a szülőüket, hát monygya osztán a zsidóu, hoty huszonnígy óurába mejik a széréncsés vagy mejik a szerencséiig. Mégníszte az óurát: — Máj hóunap ijenkör fogom mégmondani.

Akkor osztám, mikör mégníszte az óurát, hoty hóunap ijenkor, két katonád beparancsölt, hoty fogják még az öreg zsidóut. Kötözzík össze kézit, lábát, vigyík, lökjíg be a fáskamarába. Méktörtínt. Az ősz másnap ugyanazon az óurám behozatta a zsidóut, elóudosztatta. Akkor ősz mégmondotta neki: Na tatám, ezénn az óurán kötösztettem. Magának asz szerencséiig, nekém széréncsés. Egy vá. Otán ősz nagy lakodálmacs csináltak, ha az öregnek fájt is a keze még a lába.

147