Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
Függelék
áll, abban a reményben - akár elcsábítva, akár megrettenve a rablóktól-, hogy azok kurucok, és hogy belőlük állnak a rácok is, valamint mert esküvel erősítették, hogy a falusiakra semmilyen bajt nem szándékoznak hozni, ezért azok a rablók elleni segítségnyújtásban minimális készséget mutattak. Mi magunk sem mertük a faragatlan nép előtt őket kurucoknak, hanem rablóknak hívni, mivel úgy tűnik, hogy ettől a névtől a nép jobban megretten, mint attól. Ugyanazon a napon egy pillanat alatt megjelenve náluk nagyszámú csőcselék a számvevők hátrahagyott szállásait és az ott elfogot- takat és a lovasokat is nyilvánosan kirabolták, s miközben a faluban senki sem mert vagy akart ellenállni, a jobb lovakat kiválogatták, az utazókat nem csak a pusztaságban, hanem a falu közepén, még a községháza előtt is a lakosok szeme láttára kirabolták, közülük mindössze hatot vagy hetet fogtak el. Ezen szabadosságuk mellett a prédálásban a következő napokban is hasonló merészséggel kitartottak. Akkor éjjel, mivel állandóan az a hír járta, hogy a várat fenyegetik, a köznép pedig észrevette, hogy mi a vár védelmére a szükséges fegyvereknek, lőpornak és golyóbisoknak híján vagyunk, ez a lelkekben igen nagy aggodalmat keltett (ezért még aznap este írás küldetett Aradra segítséget sürgetve). Onnan pedig, mivel az erősségeket mind a vármegye, mind az uradalom részéről féltették, a következő nap ezekkel a tiszttartó és az elöljáró elindultak Aradra segítség végett és ugyanazon okból, hogy a védelemre szükséges eszközöknek mi is és a fent említett Károlyi-század is híján vagyunk, magukat Aradra bevették. Mi pedig, akik a katonai segítség megszerzéséről nem tettünk le, Őfelsége iránti hűségünket pedig vagyonunk és életünk veszélyeztetése árán is tanúsítani szándékoztunk, úgy mint Klósz Mátyás, Szhorellay János József Névery Pál, Orbán János, Ribiczei Pál és Modrinics János vármegyei, Tomcsányi János, Kauer József és Gastager Mihály uradalmi tisztviselők a vár megőrzésére fordítottuk figyelmünket. így a megbízhatóbb városiakból, valamint az uradalmi és vármegyei katonaságból úgy nappali, mintamennyire lehetett esti őrséget is állítottunk a vár minden oldalára, hogy a gonosztevőknek felkészülten várva ellent álljunk. Az őrségeinket éjszaka háromszor is megtámadták, abban a hiszemben, hogy az emberektől elhagyottan áll, vagy hogy csendes álomba merült a vár, amelyről azt képzelték, hogy a kirobbantott lázadásuk fészke lesz majd. Ezután folyó hó 2-dik napján éjjel 10 óra körül, mikor éppen több tiszttel voltam együtt a vár megtartásáról beszélgetve, odahozzák a gonosztevők kapitányának, Sebestyén Istvánnak a levelét (a falusiak 134
