Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)

Függelék

Jánosnak hívják), amelyben ennek a várnak a feladását követeli, ha épen és egészségesen akarunk távozni, aminek a másolatát ide mellékeltem, a levelet állítólag egy özvegyasszony ablakába rakták, s az ő gyermekei találták meg, amelyet aztán ő a bíróhoz elvitt, és vele magával és a levéllel ezen város jegyzője és egy esküdt kimentek a vár kapujához, de mivel tőlünk erre válasz nem érkezett, megunva a várakozást visszavonultak. Ugyanaz nap amazok üldözésére összegyűltek nagy nehezen a csapatok és elindultak a rablók ellen valamivel messzebbre, de nem (mentek) messzebb a lakosok cselszövésétől tartva, mégis két rablót foglyul ejtve tértek vissza Gyulára, a rablók ugyanis már majdnem ezren voltak, azonban nem mindegyikük volt fegyverrel ellátva, hacsak nem azokkal, amelyeket zsákmányként szereztek, ezért gondolom, hogy a rablók a vár feladásának sürgetését eldöntötték. Amikor pedig Nagyméltóságú Aradi Generális uramat ismételt levelekben segítség küldésére kértem, viszavonult, a várba zárkózva múlatott, és féltek, nehogy az ellenség máshol is feltűnjön, és odáig jóllehet a várt segítség napja már valamivel elmúlt, végre mégis megérkeztek, ha nem tévedek harmadikján) mintegy kétezer rác érkezett a megyénkbe a rablók üldözésére, a táborukat Békés városa mellett ütötték fel, a rablókról pedig azt mondták, hogy Bihar vármegyébe, Okány felé, onnan pedig Sarkadra menekültek, akiket, remélem, legközelebb elfogva visszahurcolok. A közlegényeik közül egy bizonyos Barta nevűt két másikkal együtt a rácokkal Aradra vitettem, az ő révükön a megyénkből elrabolt lovakat a kígyósi uradalmon, hatot őrizet alatt tartunk börtönben. Méltóságos Báró Orczy Uram Szolnokról azt írta nekem, hogy Nemes Heves vármegye és a Nemes Jász és Kun Kerületek csapatokkal mentek azoknak az üldözésére, akik ellen mi is csapatokat gyűjtöttünk. Amely intézkedések ha nem is lebecsülendők, mégis kívánatos lenne szerény ítéletem szerint, ha Őfelsége kegyesen méltóztatna valamennyi német katonaságot küldeni nekünk, ha nem is nagy számút, hogy azok, akik a távollétükben ilyen merészségre vetemedtek, a jelenlétük miatt lecsendesedjenek. Ügy gondoltam, hogy mindezeket az Ófelsége iránti tiszteletteljes kötelességemnél fogva a Nagyságos Királyi Tanács révén alázatosan elő kell adnom. Magamat a továbbiakban magas kegyeikbe ajánlva maradok,

Legalázatosabb szolgájuk: Klósz Mátyás, Nemes Békés vármegye ideiglenes alispánja sk.

Gyula várában, 1735. május 6-án.

135