Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)

Függelék

elvitték, és azt mondották, hogy ne féljenek, ők nem tolvajok, hanem igaz kurucok, ő nékik csak fegyver s ló kell. A csabacsüdi pusztán Krácson Lukács, kit csak egy ingbe« s lábravalóbd« hattak, kérdezte Széni Andrásson lakozó Mihály nevű kenyeress gazdájátul:309 Mihály, mi lészen már ebbül? Azt felelte, jó lészen, ha rácság is hozzájok áll, mert várják, ha pedig nem, tehát elköll nekik bujdosni. Onnan nappal mentek Gyomára, s ott is a’ görögnek a’ fegyverét, porát s golyóbissait és két süvegit elvitték, s lovakat fogtak. Pénteken pedig egy görögnek ménessit Tárcsára hajtották be, és a lovaknak jovát kiszaggatták. Ezek valának az első hostilitás. Minthogy pedig ennek a’ hostilitásnak péntek előtt semnti hírét nem halhattuk, a’ katonaságot Gyomára, Berénben, Szarvasra, Széni Andrásra, Tárcsára és egyéb Körös melléki helységekben dislocálni akartuk újra. A’ katonaságot is arra nézve, hogy alkalmatosabb lehetett volna dislocálni, mint Békésre öszveparancsoltam, a’ mint is öszvegyűlt. Az alatt pedig gyüttön jöttek a’ fent írt rend szerint a’ gaz hírek, eleintén ugyan nem sokat tartottunk tűle, mivel csak hatvan, hetven lovasnak mondották, de minekutána ebédünket elvégeztük volna Szolgabíró Uramnál, Békéssen, s Méltósdgos Óbester Uratnhoz ő Nagyságához egy katonát expediáltam volna a’ fent írt dolgokról,310 hirtelenséggel hozzák a hírt, hogy a kurucság öt zászlóval már Berényen311 innét jár, mindjárást Békéssen lészen. Akkor mink is, a’ mint legjobba« lehetett, bírák s helységhez való kemény szókkal, s fenyegetéssel (mert se lovat, se szekeret nem akartak adni, hogy elszaladhassunk) rajta voltunk, hogy magunkat salválhassuk. Hamar a’ ménest béhajtattuk Békésre, s ki lovat foghatott, lóra ült, többi pedig csak gyalog maradt, úgy riteráltuk magunkat Gyulára, de minthogy a’ kuruc közelgített Békéshez, s a’ katonaság is csak szőrint ült a lovon, minden bagasiájok elmaradt, s csupán úgy, mint volt, jöhetett el.

Az alatt pedig, még a’ katonaság lovat fogott, s én rendben szedtem őket, strásamester Harmos Uramot312 kiküldöttem recognoscérozni, ha való-é, hogy olly közel legye«ek. Alig ment egy fél órát, tehát

309 A felkelésbe belekeveredett Kenyeres Mihály szentandrási lakosról lehet szó.

310 A Csatlós János által elküldött 1735. április 29-ei levelével.

311 A mai Mezőberény (Békés vm.), egykorú nevén Berényke vagy Kisberény.

312 Harmos Mihály strázsamester a Károlyi-huszároknál.

124