Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)

Függelék

szembe« talál öt zászlóaljával, a’ kik közül nyolc kivált, sebes nyargalva elejébe ugratának. Akkor a’ strásamester mellette valóival edgyütt pisztolt ránt, s megszólítja: ki vagy, micsoda ember vagy? Azt felelék, kuruc, hát té labanc? Annak utána strásamester is megkérdezi, kit keresnek, ha tolvajok-é, vagy nem? Arra azt felelték, hogy tikteket keresünk, s a Rákóczinak igaz kurucai vagyunk. Többi beszéd közt a’ strásamestert vitték magok közé, mondván: Fiam, strásamester, gyere közinkbe«, az apád is ott van. De minthogy látta a’ sokaságot, nem puskázott meg, se a kurucok nem lőttek, hanem lassú lépéssel magát retirálta bé Békésre, s magam is a’ katonaságot addig egy kevéss rendbe« szedtem, s rész szerint gyalog, rész szerint szőrin, lovon Gyulára retiráltuk magunkat ugyan pénteken estvére. De minthogy a’ kurucság szombaton Gyulára szándékozott, gyulai kálvinistaság pedig Békésre eleibe« mentek,313 s meghódúltak nékik, magunk««k pedig se fegyverünk, se lovunk nem vala, hogy oltalmazhattuk volna magunkat, tartottam attól, hogy a’ gyulai várb«« maradunk, fel fogják a’ várat adni, a’ katonaság ugyan talám megadja magát, magunkat pedig levágnak. Azért hogy mind magunkat, s mind a’ katonaságot megmenthessem az ellenségtül, ide Aradra nagy nehezen béjöttem tegnap. Valóba« soha olly nagy búb«« s szorongatásokb«« nem voltam, mert se szekereket, se lovakat hirtelen nem kaphattam, bíráktul sem mertem kérni, ha kérek, megtudják, hogy tovább akarunk men«i, azonnal elárulnak bennünket, s az útb«« mind levágnak. Azért két egész mélföldet csak gyalog hajtottam az katonaságot, Kétegyházán forspontra314 ültünk, s szerencséssen béjöttünk Aradra.315 Nem maradt több két emberemnél el, azok is el nem maradtanak volna, ha el nem fáradtak volna. A’ nagy melegségbe« úgy ellankadt a’ katonaság, hogy az hátúlja az eleitül majd fél mélföldnire volt, s hol négy, hol öt, s hol több, hol kevessebb ment egy csoportb««. Lehetetlen volt öszvehajtanom, mert csak azt mondották, csak készebb meghalni, mint gyalog katonáskodni. Istennek légyen nagy hála, hogy csak béhozattam Aradra. Nem tudom, már mit csinálunk az katonasággal,

313 Csete András és Péter bírák, valamint a város jegyzője vezetésével.

314 Azaz: szekerekre.

315 Ezt később a kétegyháziak is bizonyították, mivel egy felszerszámozott lovuk nem került vissza a faluba.

125