Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

17}aszhdh, fonóh, báloh

A farsangról a ma emberének a fényes bálok és az iskolai jelmezes farsangi ünnepségek jutnak az eszébe. Pedig valaha, még a 20. század elején is egy sokszínű hagyományokkal tarkított téltemető ünnep volt a csabaiak életében. A vízkereszttől hamvazó szerdáig tartó, nagyböjt előtti időszak, kiváltképpen annak utolsó napjai (farsang farka] maradtak emlékezetesek az álarcosok utcai lármázása, mókázása, a fonóbeli tréfálkozások és a báli mulatságok miatt.

A húshagyókeddi maszkajárás a megújulás örömét hirdető népi ünnep, álarcos fiatalok mókázása. Az utcákon kószáltak, ismerősökhöz mentek, tréfálkoztak, ékelődtek, néha lónak álcázták magukat vagy lóháton mentek. A farsangi fonó tánccal és énekkel telt, de megmaradtak annak emlékei is, hogy a fonóban állat- alakoskodó dramatikus játékokat is játszottak. „Azután egyszer csak 16-17 éves fiúk bekecseket vettek fel, az egyik, és a másik láncon vitte, vonszolta, mint medvét. Az is táncolt és énekelt. Ez itt volt Csabán a Szőlőskertben." Gyakori farsangi tréfa volt a töklámpás készítése, az ezzel való ijesztgetés, ami időnként haraggal is végződhetett.

A farsang volt a lakodalmak tartásának egyik fő időszaka, ahol szintén jellemző volt az alakoskodás, a játékos tréfálkozás. Elmaradhatatlan fénypontjai voltak a farsang időszakának a bálok. A 20. század elején a felvégi Hornyická kocsma volt a farsangvasárnap előtti szombaton rendezett bál helyszíne, ahol fúvószenére mulattak hajnalig.

Hamvazószerda már böjtidő, a katolikus lakosság szigorú böjtöt tartott. A csabai szlovákok - hasonlóan más