Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Olvasd es add tovább! Olvasd és add tovább! Röpirat. Elvtársak ! Amint azt előzve megjósoltak nek­tek — ösmerve ellenségeink piszkos, aljas rágalmazó lelkQletét — a rágal­mazás undok csatornái megnyíltak és az innen kirúgott politikai patkányok habzsolnak a rágalom fertőjében. Egy tőlünk kirúgott z<ari álliirlap- iró pártunk nevét szennyes lapjára rá- hamisitva — a Wágner-párt egyenes megfizetésére — sok ezer példány Szabad Föld cimü szennyiratot oszto­gat szét a nép között, hogy bennete­ket a mi becsületes elveinktől és zász­lónktól eltántorítsanak. Ez a megfizetett bérenc a követ­kező dologba kapaszkodik : Pártunk vezére és jelölje a múlt hetekben — a mi tudomásunkkal és beleegyezésünkkel — Pető Sándor v. országgyűlési képviselőnk igen nagy érdekét tekintve, miután előzetesen Borós Brindus Mihálj- hozzá levelet intézett, mely ott bármikor bárki ál­tal megtekinthető s melyben Boros Brindus Mihály beösmeri azt, hogy meggyőződött arról, hogy téves infor­mációk alapján irta Achim L. András­ról rágalmazó cikkeit s ezért tőle bo­csánatot kér. Még egyszer kijelentjük, hogy Pető Sándor érdekében az ö egyenes és igen nagy kérésére Achim L. And­rás visszavonta büntető feljelentését Boros Brindus Mihály ellen, mert Achim L. András nem az a konok becstelen gazember, mint amilyenek ellenségei, akiknek egész élete rágal­mazásból és pereskedésből áll. Erről nekünk, a pártvezetőségnek előzetes tudomásunk volt, sőt határozott kí­vánságunk volt az, hogy ez a dolog igy végződjék. Nem szolgáltathatunk nagyobb bizonyítékot arra nézve, hogy micsoda egy politikai hiéna, micsoda szélhá­mos az az alak, akivel vezérünk szám­talan esetben jót tett s aki rögtön nekünk támadt gálád rágalmaival akkor, amikor a parasztpárt meg­elégedve tartalomnélk üli szennylap­jának járatását és értesült főleg arról, hogy kicsoda is ez az alak, — Őt ki­rúgta a pártból és uj lapot adott ki, melyben felelni óhajtott azokra az aljas rágalmakra, amelyeket mindunta­lan csak úgy ontottak magukból a helybeli politikai sajtókloakák. Nem festhetjük lo jobban azt az alakot, minthogyha ismertetjük gyönyörűsé­ges múltját annak a személynek, aki rólunk, vezérünkről oly gyalázatos és csak írójához méltó rágalmakat írni merészelt megjegyezzük azt is, hogy úgy őt, mint a mungóknak békés­csabai nagyfejüit, akik 1000 példánj-t rendeltek szétosztás céljából a kalan­dor zsaritól, valamint terjesztőit is büntető bíróság elé fogjuk állítani. Ám szóljon A Nap 1910. évi máj. 6-iki száma mihelyettünk: — „fi nizzai kalandor. Klin- csek. Kincses, Kulcsár Béla, ő az, akit tevékenj- zughirlapiróskodás után hét év előtt éppen hét hó­napra lezártak. Mozgalmas és gazdag pályája tulajdonképpen ezzel kezdődött és lezáródott — egyelőre — Nizzában, a múlt he­tekben, ahol Kincses Klincseket lezárták. Honfitársunk — amint akkoriban közölte A Nap — Széchenyi László grófnak adta ki magát és megcsalt minden élő embert. Most adott be ellene az ügyészség vádiratot és ezen al­kalommal szerepel újra közismert neve. Utoljára a koalíció alko­nyán beszéltek róla. Egy röpira- tot irt Kossuth Ferencről és meg- védelmeztc szegényt. Volt benne tisztesség s elöljáróban megírta, hogy önzetlenül készítette a Kossuth-apologiát. Klincsek, Kin­cses, Kulcsár.“ így szól „A Nap*. Kulcsár ur miért nem védekezett ? Miért hall­gatott, mint a csuka? Megmondjuk azt is mindjárt, hogy miért ? 1910. év január hó 15-én történt Békéscsabán a Fiume-kávéházban, hogy Kulcsár, Klincsek Kincses és ki­tudja még, hogy hányféle Béla, aki már egy ízben a börtön elől csak úgy tudott szabadulni, hogy bolond­házba csnkatta magát, leült mulatozni pénz nélkül. Hozatta a bort és a a pezsgőt, huzatott a cigánynyal egyre- másra Weisz Jenő főpincér pénzén, mert máig sem fizette meg szegény­nek azt a pénzt, amelyet cigányra kért tőle, sőt a pincérek borravalójára Ez az alak nekiment egy pár zsi- íak és elkezdte szidni a zsidókat veszettül s mikor azok rendreutasitot- ták, a hölgyközönsóg előtt kitette nyil­vánosan szeméremtestét az asztalra, persze egy pár derék zsidó elv­társunk megfogta ö kelmét « úgy meg­pofozták, hogj- reggel 17 vnrrást kel­lett teljesíteni az orvosnak az ő gya- gyalázatos iejebubján. Tisztelt Klincsek, Kincses Kulcsár Béla! Miért hallgatott ön ezért a verésért? Miért nem tett ön feljelentést azok ellen, akik jól helybenhagyták ? (Csak ának el a zsidók minden an­tiszemita gazemberrel, bizony nem dühöngene igy a klikk-anliszemitiz- mus!) Hanem Kulcsár Béla ur a ve­résért pénzt akart, mint minden zsa­roló. Ráfogta a pincérekre, hogy 100 koronáját elszedték, s neki ezt fizes­sék meg, máskép „balhé" lesz. Hát uztán, ha Klincsek urnák 100 koronája volt, miért kért még cigányra is a fő­pincértől, miért pincérek borravaló­jára? Milyen szépen nem fizettek a pin­cérek 100 koronát! És mégsem lett bnlhé“!! Ilyen alak ez a Kincses, Klincsek, Kulcsár Béla. S most, hogy kirúgtok, most ellenségeink táborába szegődik, felajánlja nekik szolgálatait ők befogadják. Együtt működnek ők a nagy férfiak: Szeberényi, Sailer, Bihnri és Klincsek, Kincses, Kulcsár. De szép quartett! Hogy a Sátán ra­gasztaná őket össze. Békéscsaba, 1910. május 22. fl Parasztpárt vezetősége. Nyomatott Tevan Adolf k A Parasztpárt röpirata az 1910-es választások idején 443

Next

/
Thumbnails
Contents