Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Olvasd es add tovább! Olvasd és add tovább! Röpirat. Elvtársak ! Amint azt előzve megjósoltak nektek — ösmerve ellenségeink piszkos, aljas rágalmazó lelkQletét — a rágalmazás undok csatornái megnyíltak és az innen kirúgott politikai patkányok habzsolnak a rágalom fertőjében. Egy tőlünk kirúgott z<ari álliirlap- iró pártunk nevét szennyes lapjára rá- hamisitva — a Wágner-párt egyenes megfizetésére — sok ezer példány Szabad Föld cimü szennyiratot osztogat szét a nép között, hogy benneteket a mi becsületes elveinktől és zászlónktól eltántorítsanak. Ez a megfizetett bérenc a következő dologba kapaszkodik : Pártunk vezére és jelölje a múlt hetekben — a mi tudomásunkkal és beleegyezésünkkel — Pető Sándor v. országgyűlési képviselőnk igen nagy érdekét tekintve, miután előzetesen Borós Brindus Mihálj- hozzá levelet intézett, mely ott bármikor bárki által megtekinthető s melyben Boros Brindus Mihály beösmeri azt, hogy meggyőződött arról, hogy téves információk alapján irta Achim L. Andrásról rágalmazó cikkeit s ezért tőle bocsánatot kér. Még egyszer kijelentjük, hogy Pető Sándor érdekében az ö egyenes és igen nagy kérésére Achim L. András visszavonta büntető feljelentését Boros Brindus Mihály ellen, mert Achim L. András nem az a konok becstelen gazember, mint amilyenek ellenségei, akiknek egész élete rágalmazásból és pereskedésből áll. Erről nekünk, a pártvezetőségnek előzetes tudomásunk volt, sőt határozott kívánságunk volt az, hogy ez a dolog igy végződjék. Nem szolgáltathatunk nagyobb bizonyítékot arra nézve, hogy micsoda egy politikai hiéna, micsoda szélhámos az az alak, akivel vezérünk számtalan esetben jót tett s aki rögtön nekünk támadt gálád rágalmaival akkor, amikor a parasztpárt megelégedve tartalomnélk üli szennylapjának járatását és értesült főleg arról, hogy kicsoda is ez az alak, — Őt kirúgta a pártból és uj lapot adott ki, melyben felelni óhajtott azokra az aljas rágalmakra, amelyeket minduntalan csak úgy ontottak magukból a helybeli politikai sajtókloakák. Nem festhetjük lo jobban azt az alakot, minthogyha ismertetjük gyönyörűséges múltját annak a személynek, aki rólunk, vezérünkről oly gyalázatos és csak írójához méltó rágalmakat írni merészelt megjegyezzük azt is, hogy úgy őt, mint a mungóknak békéscsabai nagyfejüit, akik 1000 példánj-t rendeltek szétosztás céljából a kalandor zsaritól, valamint terjesztőit is büntető bíróság elé fogjuk állítani. Ám szóljon A Nap 1910. évi máj. 6-iki száma mihelyettünk: — „fi nizzai kalandor. Klin- csek. Kincses, Kulcsár Béla, ő az, akit tevékenj- zughirlapiróskodás után hét év előtt éppen hét hónapra lezártak. Mozgalmas és gazdag pályája tulajdonképpen ezzel kezdődött és lezáródott — egyelőre — Nizzában, a múlt hetekben, ahol Kincses Klincseket lezárták. Honfitársunk — amint akkoriban közölte A Nap — Széchenyi László grófnak adta ki magát és megcsalt minden élő embert. Most adott be ellene az ügyészség vádiratot és ezen alkalommal szerepel újra közismert neve. Utoljára a koalíció alkonyán beszéltek róla. Egy röpira- tot irt Kossuth Ferencről és meg- védelmeztc szegényt. Volt benne tisztesség s elöljáróban megírta, hogy önzetlenül készítette a Kossuth-apologiát. Klincsek, Kincses, Kulcsár.“ így szól „A Nap*. Kulcsár ur miért nem védekezett ? Miért hallgatott, mint a csuka? Megmondjuk azt is mindjárt, hogy miért ? 1910. év január hó 15-én történt Békéscsabán a Fiume-kávéházban, hogy Kulcsár, Klincsek Kincses és kitudja még, hogy hányféle Béla, aki már egy ízben a börtön elől csak úgy tudott szabadulni, hogy bolondházba csnkatta magát, leült mulatozni pénz nélkül. Hozatta a bort és a a pezsgőt, huzatott a cigánynyal egyre- másra Weisz Jenő főpincér pénzén, mert máig sem fizette meg szegénynek azt a pénzt, amelyet cigányra kért tőle, sőt a pincérek borravalójára Ez az alak nekiment egy pár zsi- íak és elkezdte szidni a zsidókat veszettül s mikor azok rendreutasitot- ták, a hölgyközönsóg előtt kitette nyilvánosan szeméremtestét az asztalra, persze egy pár derék zsidó elvtársunk megfogta ö kelmét « úgy megpofozták, hogj- reggel 17 vnrrást kellett teljesíteni az orvosnak az ő gya- gyalázatos iejebubján. Tisztelt Klincsek, Kincses Kulcsár Béla! Miért hallgatott ön ezért a verésért? Miért nem tett ön feljelentést azok ellen, akik jól helybenhagyták ? (Csak ának el a zsidók minden antiszemita gazemberrel, bizony nem dühöngene igy a klikk-anliszemitiz- mus!) Hanem Kulcsár Béla ur a verésért pénzt akart, mint minden zsaroló. Ráfogta a pincérekre, hogy 100 koronáját elszedték, s neki ezt fizessék meg, máskép „balhé" lesz. Hát uztán, ha Klincsek urnák 100 koronája volt, miért kért még cigányra is a főpincértől, miért pincérek borravalójára? Milyen szépen nem fizettek a pincérek 100 koronát! És mégsem lett bnlhé“!! Ilyen alak ez a Kincses, Klincsek, Kulcsár Béla. S most, hogy kirúgtok, most ellenségeink táborába szegődik, felajánlja nekik szolgálatait ők befogadják. Együtt működnek ők a nagy férfiak: Szeberényi, Sailer, Bihnri és Klincsek, Kincses, Kulcsár. De szép quartett! Hogy a Sátán ragasztaná őket össze. Békéscsaba, 1910. május 22. fl Parasztpárt vezetősége. Nyomatott Tevan Adolf k A Parasztpárt röpirata az 1910-es választások idején 443
