Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Így csabai a magyar Uadah hözött

A

20. századi magyar piktúra egyik forradalmárának tekinthetjük a szülővárosában, Békéscsabán 2016- ban emléktáblát kapott Perlrott Csaba Vilmost (Békéscsaba, 1880. február 2 - Budapest, 1955. január 23.), kinek pályája a nagybányai művésztelepen indult. Itt dolgozva - igen korán - a harmónia megragadása helyett a színkontrasztokban rejlő lehetőségeket vizsgáló neósok, azaz a neoimpresszionisták sorába lépett.

Elhagyva Magyarországot a francia fővárosban telepedett le. Egyik első tanítványa volt Henri Matisse legendás magániskolájának, és a fauvizmus törekvésével azonosulva a később magyar Vadaknak nevezett alkotók körének képviselője lett. Ahogyan írta: „Matisse volt az, aki döntő hatással volt fejlődésemre. 1906 őszén otthagytam a Julián Akadémiát és hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát a rue de Sévres-ben, egy volt kolostor földszintjén." Első jelentős sikerét is Párizsban aratta, amikor a párizsi Salon d'Automne 1907-es tárlatán a Fauve-ok termében hét (!) festményével szerepelt.

A realista törekvésektől indulva az általa ismert alkotói metódusok összevetésével majd szintetizálásával alakította ki egyéni, ám pályája során változó stílusát. Az 1910-es évek elején El Greco művészete, a következő évtizedben a német expresszionizmus mesterei hatottak rá. 1924-ben lett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) rendszeresen kiállító tagja. 1930 után a szentendrei művésztelepen dolgozott, amely esetében tisztább színhasználatot és összefo- gottabb formaképzést eredményezett. Festészeti működését teljes pályája során virtuóz rajztudásról árulkodó egyedi és sokszorosított grafikai munkák kísérték.

Gyarmati Gabriella

444

I Ihhhhhmhhhbmhhhmhhhhmhmmméhhhhhhhh