Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1876 A változás összegzése: a Műteremben
876 A változás összegzése: a Műteremben S ♦ Munkácsy 1876-ban készült Műteremben című festményének rézkarc másolata (évszám nélkül; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Munkácsy 1876-ban mutatja be a Műteremben című festményét, melynek elkészültétől számítva kritikai realizmusról és népéletképekről alig-alig beszélhetünk esetében. Az egyszerű kompozícióba foglalt reprezentatív párosportré a Munkácsy által választott űj festői irány iránti elkötelezettség jelképe, korszakhatárt jelez, egy új alkotói szakasz kezdetét. Szalonképek és a hozzájuk szervesen kapcsolódó virágcsendéletek, tájképek és érzékeny látásmódot tükröző arcképek születnek utána, melyeket - nagymonográfusa, Végvári Lajos szóhasználatával élve -a „nagyvállalkozások” követnek. Mindehhez sokkal több színre van szüksége, mint eddig, palettája is jócskán megváltozik. A művészi orientációjában visszafordíthatatlanul végbement változások hátterében tehát új, párizsi élete, életmódja, a feltáruló lehetőségek kecsegtető volta áll. marosan kialakult művészetének másik fontos vonása, a drámai bemutatásra való képessége. Már fiatal művészként nagyfokú érzékenységet mutat az emberi szenvedés iránt. Festészeti életművének egyik csúcspontja A rombolás géniuszának diadala, amelyet az 1878-as Párizsi Világkiállításon kívánt bemutatni. Zichy ezen a művén a közelmúlt történeti eseményeire, Oroszország törökökkel és bolgárokkal folytatott háborúira, a Porosz Királyság és a Francia Császárság közötti háborúra (1870-1871), valamint a párizsi kommún bukására reflektál. A kép olyan indulatokat keltett, amelyek a kiállításon való szerepeltetését lehetetlenné tették. A jelenet allegorikus figurái Zichy etikai és politikai állásfoglalásának közérthető szószólói. A festő ekképpen vall A rombolás géniuszának diadaláról: UGYANEKKOR TÖRTÉNT „Pusztulás, rombolás mindenütt. A családot feldúlta a biblia által megjövendölt gonosz asszony. A szentség megszűnt szent lenni; a házasságtörés ma már csak divatos esemény számba megy és az elhagyott asszony gyermekével boszulatlanul kesereghet. Az állami és vallási életben ezer és ezer ember vérének kell folynia, városoknak rombadülniök, hogy az így megtermékenyített talajban egy új, mindent boldogító eszme gyökeret verhessen. A seb, mely a nagy német birodalom megalapítása által ezer meg ezer áldozaton úttetett, még ma sem hegedt be; saját vérrokonaikat erőszakkal, túzzel-vassal voltak kénytelenek a nemzeti egység magasztos eszméje részére vonni, s hogy ez megvalósulhasson, egy nagy császárságnak kellett összeroskadnia! És mennyi vér patakzott vallási villongások miatt! A felebaráti szeretettől lelkesített egyház üldözöttből üldöző lett s hecatombákat rendezett holttestekből. És most tiarás feje elhagyatva, figyelembe is alig véve ül trónján, hatalma megtört; nyugodtan fekszik a feszület a csonthalmazon. Az orthodox keresztet magasra emelve a mindenható czár »in hoc signo!« a vér- és hitrokon törzsek felszabadítására buzdít. A pusztítás és öldöklés mindaddig fognak dúhöngeni, míg a vér és hitrokon néptörzsek egyesítve nem lesznek. Az egyedül szenvedő áldozat itt is az özvegy gyermekével. De egy még messze fénynek, a megváltó szeretetnek, fénysugara már áttört a sűrű homályon: MUNKÁCSY CAPRICCIO
