Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1866 Veszélyben Munkácsy szeme világa
Veszélyben Munkácsy szeme világa a Munkácsy Mihályt 1866. március 23-án engedték ki a pesti Szent Rókus Kórházból, ahol szembetegsége miatt másfél hónapig ápolták. Az Európa egyik legrégebbi egészségügyi intézményének számító kórháznak, amely ma a Magyar Örökség része, Semmelweis Ignác is évekig osztályvezető orvosa volt. Az ekkor huszonkét esztendős festőről dr. Hirschler Ignác, az első Magyarországon működő szemorvos gondoskodott. A Bécsben, majd Párizsban tanult, sokat publikáló szakember a Budapesti Királyi Orvosegyesület alelnöke volt, később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a Főrendiház, a Magyar Országgyűlés Felsőházának első zsidó tagja lett. Amikor Munkácsy távozott a gyógyintézetből, dr. Hirschler Ignácnak ajándékozta A bogrács című, 1864-ben vászonra festett olajképét. Orvosa tanácsa szerint még jó ideig pihentetnie kellett a szemét, így arra, hogy fessen, nem is gondolhatott. Március 30-án így írt unokanővéreinek: „Mióta a kórházból Stefi bácsinál tartózkodom, hol habár tétlenül kell lennem, helyzetem sokkal kellemesebb, mint a kórházban volt. Az orvos tanácsa szerint szép időben naponta tehetek sétákat, ha azonban az idő szobába szorít, hogy magamat ne únjam, mást untatok... Reszkessetek, mert ha lemegyek, reátok is ez a sors vár.”1 1 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 29. p. ♦ Aki megmentette az európai művészettörténet számára Munkácsy szeme világát: dr. Hirschler Ignác. Zilzer Antal, dr. Hirschler Ignác szemorvost ábrázoló, 1868 vagy 1869-ben készült festménye felhasználásával készült képeslap (évszám nélkül; Zempléni Múzeum) ♦ UGYANEKKOR TÖRTÉNT i m ..................... LZJ Munkácsy betegségéből Budapesten lábadozott, szemét pihentetnie kellett. Módja nyílt, hogy a magyar fővárosban ekkor már sikerrel működő kávéházi világgal ismerkedjen. A magyar kávéházi kultúra hajnalán, a történelem által számunkra átmentett Pilvax Kávéház működésével párhuzamosan alapították a Korona, a Kávéforrás és a Kammon Kávéházakat. Utóbbi az írók, újságírók, politikusok, jogászok, festőművészek és illusztrátorok kedvel találkozóhelyévé vált. A Kammon Kávéházat Cammoni Flórián itáliai kávékereskedő nyitotta az 1853-ban bezárt Länderer és Heckenast Nyomda épületében. Fő vonzerejét - a minőségi kávé mellett - a felszolgált fagylalt és a puncs biztosította. (Az épület földszintjén volt a Vasárnapi Újság lapkiadó tulajdonosának székhelye, az emeleten pedig Marastoni Jakab, az Első Magyar Festészeti Akadémia megalapítója lakott.1) A kávéházat Ábrányi Kornél és barátai, többek között Munkácsy Mihály is szívesen látogatták. 1885-ben így írt Ábrányi az ott töltött időről: „Megesett..., hogy a Kammon kávéház fülkéjében idegen ember ült a rendes asztalunkhoz... Távozásra föl nem szólíthattuk, mert joga volt oda ülni, ahová akart... A kompánia egyik tagjának az idegen miatt nem fért el csibukja az asztalon. Hát ha az asztalon nem fért el, dugta az asztal alá. Ott aztán az összegyűlt füstfelleg mind az idegen olvasónak az orra alá tódult. Elkezdett könnyezni, köhögni, fuldoklani...(Az akkor még Lieb) Munkácsynak valóságos tanulmányfej volt az a martyr... Miskának egyébként az volt a kötelessége, hogy végig hallgassa a mi verseinket, melyekkel halhatatlanságot keresve öltük. Miska nem egyszer szédelgett a rettenetes bombasztoktól.”1 2 1 Név nélkül: A Horváth-ház története. In: http://szepharom.hu/content. php?pagename=A-toertenet-folyatatasa 2 Ábrányi Kornél: Munkácsy Mihályról. In: Magyar Salon 2/4. 1885. 389. p. MUNKÁCSY CAPRICCIO 36
