Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1885 Ízelítő az év terméséből
1.885 ízelítő az év terméséből mPálmaházban (1881; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a Munkácsy- szalonképek mindig megújuló bűvöletben képesek tartani közönségüket. Ennek az lehet az egyik oka, hogy nem kevesen és bizonyára más-más módon, de vágyunk a szalonképek világába. A festészet mindig betöltött egy olyan funkciót is, amely abban segít, hogy a valóságoson és a mindennapin túl kereshessünk menedéket. A szalonképek hatásmechanizmusa igen egyértelmű. De nem kell aggódnunk, a világon nem ez a legingoványosabb terep a boldogságkeresésre... A képek által kitárt szalonok áttekinthetetlenek, a rendezett csoportokban összpontosuló kellékek számbavétele alapos, és valljuk be, szórakoztató felfedezést biztosít a néző számára. Ilyen apró részlet lehet a Pálmaházban című kép padlóján ülő kislány időtöltését segítő játékcsoport. (Érdekes, hogy a lányka biztosan ül a padlón, bár Munkácsy csekély önárnyékkal és a vetett árnyékok teljes elhagyásával formálja meg őt.) De a Pálmaházban legfőbb érdekessége a télikert bemutatása. Tanulmányozzuk a képnek ezt a részét távolról és közelről nézve is, meglepetések érnek majd bennünket! A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy nagyon festői és nagyon izgalmas. Pihenő hölgy (1885-1890; Kovács Gábor Művészeti Alapítvány) A lendületes ecsetvonásokkal megfestett, az életműben viszonylug ritkán megjelenő intim jelenetet Munkácsy mindig a műtermében tartotta. A festő a kereveten (récamier) fekvő nőalakot álomszerű könnyedséggel jeleníti meg, egy kínai ♦ Munkácsy Mihály: Pálmaházban (1885 körül; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) Munkácsy Mihály Szántás Colpachon című tájképével egy időben született Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857. február 2. - TécsS, 1918. május 8.) Tengerihántása, a festő müncheni akadémián töltött időszakában. A kép elkészülte után nem sokkal - a feloldhatatlannak tűnő ellentétek okán - elfordul az akadémiai képzéstől, és 1886-ban megalapítja korszerű szemléletet tükröző magániskoláját. Hallgatói, Réti István és Thorma János javaslatát követve iskoláját 1896 nyarán Nagybányára vitte, hogy tanítványai számára a természetközeli látásmódot a szabadban való festés gyakorlatával tegye - megfelelő környezetben - a napi rutin részévé. A kísérleti jellegű kezdeményezésből a magyar művészettörténet új fejezete, egyik legnagyobb hatású vállalkozása lett. A nagybányai iskolához alapító tagként csatlakozott Ferenczy Károly, Csók István és Iványi-Grünwald Béla is. Hollósy Simon halálakor barátja és festőtársa, Réti István a Nyugat hasábjain közreadott visszaemlékezésében így ír a Tengerihántás című kép jelentőségével kapcsolatban: (Hollósy) „Fejlődése kezdetén a puritán naturalizmus hullámverésébe került, ez acélozta meg tudását és természetének megadva a lehetőséget önmaga teljes kifejtésére, egész jövő fejlődésének irányt adott. A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei közt levő nagy képe, a »Kukoricahántás« (1885), ezen korszakának legkomplettebb kifejezője. Semmi más műve ezen időknek nem demonstrálhatja szemléltetőbben a ma naturalizmusának művészi jellemét. Nem tanulmány ez a kép, a természetnek ez a megfigyelése nem eszköz - már a benne rejlő nagy szeretnél fogva se, - hanem végcél, szent el- merülés, boldog fölolvadás a látványban. Mintha az addig vaknak valamely műtét nyitja meg látását, felfedezi a valóságot, szeme érzékenyen tapintja végig a formák felületét, melegét, szövetét, színét s a funkció gyönyörűsége, a megismerés öröme tölti el. A motívum, amit választ, a szó szoros értelmében közel fekvő, nem rejt térmegoldási, világítási vagy levegőproblémákat, nehézségeket. A kép belső terének határa kevéssel van hátrább a felületénél, az egész telibe világított, szerény relief, de milyen 133 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA
