Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Elek - Téglagyár
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei megye nyugati végében, a mai Gyula és Kunágota környéke zarándi várbirtok volt.116 Ezek a legyőzött nemzetségfők kisajátított birtoktestei lehettek.117 ■ Az biztos, hogy Elek területe később, az Árpád-korban Zaránd megyéhez tartozott.118 Az oklevelek szerint Zaránd megye az Árpád korban Bihari dukátus része volt.119 Végül had említsek meg egy szomorú dolgot ezzel a lelőhellyel kapcsolatban. Banner Bertdek leírja, hogy amikor kiment a helyszínre, megtudta, hogy a munkások már jó ideje a gödrök szélére rakták a koponyákat, majd „mit vigyorogsz, az anyád Istenit” felkiáltással, lapáttal szétverték azokat. Megdöbbentő, hogy egyes emberekben egyáltalán semmilyen tiszteién nincs az elődök iránt. Lehet, hogy saját őseiknek a koponyáit verték széjjel - elképesztő barbárság. De azért ne higgye a kedves olvasó, hogy csak ilyen élményeim voltak. Az 1980-as évek második felében Bélmegyeren folyó avar kori temetőásatás során, gépkocsi hiány miatt, ki kellett költözni a helyszínre, sátortábort építve. Egész héten kint laktunk a táborban. Hét végén mindenki hazament, és őrt kellett fogadnom, hogy ne legyen üres a tábor. Az egyik bélmegyeri nyugdíjas munkás vállalta, hogy péntek estétől hétfő reggelig őrzi a tábort. Pénteken elbúcsúztunk, majd hétfőn reggel elsőként érkeztem meg a táborba. Jani bácsi ténfergett egy kicsit, láttam, akar valamit. Rá is kérdeztem: Van valami probléma Jani bácsi? Hát, az nincs - válaszolta, csak szeretnék mutatni magának valamit. De, üljünk le - mondta. Leültünk, egy kockás füzetlapot vett elő, és elmesélte, hogy hét végén verset írt az itt nyugvó halottak emlékére. Annyira megmozgatta a fantáziáját és az _ érzelmeit az, hogy itt emberek vannak eltemetve, hogy versírásra ragadtatta magát. Leültünk, és én szótlanul hallgattam a 14 versszakos „költeményt”, miközben néztem ezt a munkában megfáradt, fiatalemberként a világháborút is megjárt, kérges kezű nyugdíjas embert, akinek a vers végére könny szökött a szemébe. Kissé zavarba jöttem, mert én is meghatódtam ennyi emberség láttán. Nem voltak rokonai neki ezek az avarok, nem is igen tudott róluk semmit, de az egykor élő, ma már halott emberek mélységes tisztelete áradt a vers soraiból. Itt jegyzem meg, volt olyan őszi ásatásom, ahol halottak napja utáni munkanapon, munkakezdéskor, gyertyacsonkokat találtunk az ásatás helyszínén. A környék egyik lakója halottak napján gyertyákat gyújtott az ásatási terület szélén az ott nyugvók tiszteletére. Mint mondta, „ők egykor emberek voltak, érzelmekkel, tervekkel, célokkal, és meg kell adni nekik a tiszteletet”. 116 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. A-Cs. Budapest 1963. 575., Bakay Kornél: Archäologische Studien zur Frage der ungarischen Staatsgründung. 1967. 160., Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi pálligeti táblán. - Thent Century Cemetery int he Páliiget et Plot of Szabadkígyós. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1971) 81. 117 Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest. 1959. 16-36., Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi pálligeti táblán. - Thent Century Cemetery int he Páliiget et Plot of Szabadkígyós. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1971) 81. 118 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890. 736., Békés vármegye. Szerk.: Márkus György. Gyula, 1936. 303. 119 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1962. 574.
