Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

Prológus

E könyv, tárgyából adódóan, több alapvető elméleti kérdést is felvet a képző- és iparmüvészettel, valamint a műalkotások befogadásának folyamatával kapcsolatosan:

Kell-e tanulmányoznunk az alkotó életútját, személyiségét? Kell-e tudnunk, milyen irányzatok, művészek, események hatottak rá? Kell-e ismernünk ahhoz, hogy művét megértsük?

Mi a fontosabb az utókor megítélése szerint: a művész látóköre vagy műveinek hatóköre?

Mi marad meg a köztudatban, mit őriz meg és értékel jobban az utókor: a lokális vagy az egyetemes jellegű gondolatközlést?

Nincs garancia arra vonatkozóan, hogy e kérdésekre a könyv elolvasása után biztos választ adhatunk. Egyrészt lehet, hogy nem egy, hanem több helyes válasz is létezik, amelyek hitelét a jellemző nézőpont határozza meg. Másrész az idő az, amely a legmegfelelőbb értékítéletet megadja. Az idő, amely megfelelő rálátást, objektiv szemléletet tud nyújtani, akár teljes életműveket szentesíteni vagy megpecsételni.

Békéscsaba művészeti életét feldolgozni nagyon hálás feladat, mert a téma, magam is meglepődtem, mennyire nagy, szerteágazó és sok érdekességgel bíró. Amikor belefogtam a munkába,

először csupán lajstromokat írtam arról, hogy kik kerülnek majd a könyvbe. Már első nekifutásra több mint száz alkotót gyűjtöttem össze. A kiadói szándékhoz igazodva a Békéscsabához kötődő építészek, belsőépítészek és fotósok életművének feldolgozása később, önálló kötet formájában valósul meg. A kutatómunka napról napra újdonságokkal szolgált. A tárgyban való elmélyülést hol az információ bősége, hol a hiánya tette még izgalmasabbá. Mindebből sokat tanultam.

Ahogyan sorra vettem az alkotókat, lépésről lépésre haladva az egymást követő évtizedek és századok nyomvonalán, a lehetőségekhez képest objektiven és tényszerűen összefoglalva működésüket, igyekeztem mindegyikük életművét önálló egységként feldolgozni. Odafigyeléssel, és ha lehet, nem mechanikusan felleltározva, nehogy dolgozatom végül egy laudáló-kisiparos1 művének tűnjék.

Gyarmati Gabriella /művészettörténész

1 A kifejezést Urfi Péter használta Kemény Istvánra vonatkozóan. Urfi Péter: Szoba Kiadó a Liszt Ferenc téren. In: www.prae.hu/prae/articles_ny.php?aid = 514

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

7