Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
IV. Iskolai élet
- „Pán Velebnf. (Tisztelendő Úr!) Ugye én is mindenütt jelen vagyok, mint maga az Úristen?”- „Mint a szemtelen piaci légy!” - vágta oda neki mérgesen Koren. 58. Csabai kolbász Országszerte híres csemege a csabai kolbász. Híres az íze, a színe, a zamata miatt, de — mint alábbiakból kitűnik - lehetnek más egyéb jó tulajdonságai is. Gálik János23 fiatal korában a kereki-tanyai iskolában tanított. Abban az időben nem volt ritka eset, hogy 5-6, vagy akár több hízót is vágtak egyszerre egy-egy módosabb tanyán. Jelen esetben éppen Kerekes János tanyaköri kurátor készült vágáshoz. A tanító által végzett istentisztelet után még beszélgetnek az udvaron a férfiak, amikor Kerekes hirtelen odafordul a tanítóhoz:- „Milyen magas a Tanító Úr?”- „Én, én 173 cm.”- „Biztos?”- „Legalább is ennyi voltam, amikor soroztak.” A téma ennyiben maradt. A disznótor utáni napon jön az iskolába a kis Kerekes-fiú és egy kétfülű kasban „kóstolót” hoz a tanító bácsinak. Van ott hurka, fehérpecsenye, cigánka, (a háj hártyájába tekert, tojássárgájával összekevert, fűszerezett darált máj), a kas legalján pedig többszörösen összetekerve egy hatalmas kolbász. A kolbászon madzaggal odakötözött cédula, rajta mindössze ennyi írás: „173 cm. Jó étvágyat!” C/5 CS3 55
