Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

I. A régi Csaba

2. Gyurcsek András6 7

Gyurcsek András (1780—1798-ig csabai pap) nődén lévén, unalmában sokszor nem tudott mihez kezdeni, ezért magához szoktatta a tanítókat esti kártyázásokra.

Mégis, hogy munkájában ne zavarják, udvara közepére egy harangocskát állíttatott, s ha elvégezte napi munkáját ő maga meghúzta a harangot. Ez volt a jel, hogy most már szabad, s e jelre aztán jöttek is hozzá a tanítók a megszokott kártyapartira.

3. Kutyakedvel ő pap

Ugyanez a Gyurcsek András6 nagy kedvelője volt a kutyáknak. Tele volt velük az udvara, mindig maga etette őket. Ha valamelyik megdöglött, bőréből csizmát varratott magának. Tudvalevő azonban, hogy a kutya szereti a kutyabőrt levizelni s egyszer Gyurcsekkel is megtörtént az a skandalum, hogy a temetésen egy kutya hozzá sompolyogva, az egész halotti gyülekezet szemeláttára lábát „lepeselte”.

4. Helyes felelet

Drozdik Sámuel (1773—1785-ig csabai pap) morvaországi születésű volt s csehes dialektusban prédikált. Jellegzetessége volt egyebek között, hogy szónoklatai közben százszor is elmondta e szavakat: „anobrz tot". (Időt húzó közbevetés, mint: hát igen, bizony, izé, stb.)

Történt, hogy egy kovácsműhelyben lévén, nézte a kovácsot, mint üti a vasat.- „Mondja meg nekem Majszter Uram, miért cifrázza úgy az ütéseket? Néha nagyot üt a vasra,

azután pedig két-három kisebb ütést tesz.”- „Hát Tisztelendő Uraságod miért mondja prédikálása közben ezeket a szavakat: «Hát igen!» oly

gyakran?”- „Hja, barátom, igazolta magát a pap, én azt azért teszem, mert azalatt azon gondolkozom, hogy

mit kell majd azután mondanom!”- „No, Tisztelendő Ür, felelte a kovács, én is azért ütök a vasra két-három kisebbet, mert addig azon

gondolkozom, hová is kell majd egy jó nagyot ütnöm.”

5. Jobb emlékezet okáért

Furcsa szokás volt, hogy ha valahol határdombot hánytak, azon néhány Bút lehúztak és megvertek, hogy emlékezzenek rá, hol volt a határdomb és mikor hányatott.

így például a városi jegyzőkönyvben előfordul ez a furcsaság: ,ANNO 1801. d.” 1. Mai. Nagy János 15 esztendős, Nagy Mihály fia, midőn a veszeji malomárkot ástuk, örök emlékezetre megveretett. Keresztapja volt Csjernyik Márton és jelen volt Gécs Mihály8 bíró uram és Jeszenszky Sándor9 nótárius úr.”

6 Gyurcsek András (1754-1798): Békéscsaba evangélikus lelkésze 1780-tól 1798-ig. A korábbi csabai lelkész, Gyurcsek János fiaként született Csabán, majd apja halála után lett a község lelkésze. Szolgálati ideje alatt, 1788-ban készült el a felső papiak. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.)

7 Drozdik Sámuel (1724-1785): 1780-tól 1785-ig volt evangélikus lelkész Békéscsabán. Trencsénben született, tanulmányait itthon, valamint Wittenbergben és Jénában végezte. 1772-től káplánként szolgált, majd Gyurcsek János halála után lett lelkész. 1785-ben kezdték építeni az alsó paplakot, de még annak befejezése előtt elhunyt 61 éves korában. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.)

8 Gécs Mihály: Csaba bírói tisztségét töltötte be 1799 és 1801 között. 1831-ben kolerában halt meg. (Gécs Béla: Csabai bírók- csabai históriák, 1717-1918. Békéscsaba, 2008.)

9 Jeszenszky Sándor: 1792 és 1812 között Csaba község jegyzője volt. 1807-ben jelen volt az evangélikus nagytemplom alapkő letételénél. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.)

C\3

C/3 l6